XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. december 4., hétfő

December 4.




Csönd              Zsolt 131,1-3
Uram, nem fuvalkodik fel szívem, és nem néz magasra szemem, nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodák után, hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet; mint a kis gyermek anyja ölén, mint a kisgyermek, olyan most a lelkem. Bízzon Izrael az Úrban, most és mindörökké.

Napjainkban a csönd nem jellemzi mindennapi életünket, főként a nagy városokban, sokkal inkább zajosnak mondható az élet. Úgy tűnik, hogy mindig muszáj, hogy menjen a rádió, a tévé, valamilyen zene... , és mintha az ember félne a csöndtől. De miért menekül az ember a csönd elől? Talán nem is annyira magától a csöndtől fél, mint inkább a magányosságtól, az egyedülléttől. A csöndben azonban nemcsak magunkkal találkozunk, hanem a csönd az Istennel való találkozás egy kiváltságos helye is. Olvassuk az evangéliumban, hogy Jézus sokszor kivonult egy elhagyatott helyre imádkozni. Amikor imádkozott, szüksége volt arra, hogy egy csöndes helyet keressen fel. A csöndben zavartalanul tudta az Atya hangját hallgatni és vele beszélgetni.
A külső csönd mellett ugyanannyira fontos a belső csönd is. Biztos, hogy már mindannyian tapasztaltuk, hogy körülöttünk lehet minden csöndes, ha bensőleg tele vagyunk mindenféle gondolattal, érzelemmel, élménnyel, tervvel, üggyel és bajjal. Nem vagyunk képesek azonnal megteremteni a belső csöndet, feladatunknak kell tekintenünk tehát az elcsöndesedést: „Megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet.” El kell engednünk a különböző gondolatokat, érzéseket, hogy Isten jelenlétére figyelhessünk. Úgy tudunk elcsöndesedni, hogy teljes figyelmünket Isten jelenlétére szegezzük, őt akarjuk szeretni, hallgatni, neki átadni magunkat.
A mai zsoltár megmutatja az utat az elcsöndesedéshez: Először Istenhez fordul, megszólítja Őt: „Uram”, utána elengedi mindazokat a dolgokat, amikkel el tudná tölteni szívét, szemét, életét „nem fuvalkodik fel szívem, és nem néz magasra szemem, nem járok nagy dolgok után”. Szerető figyelmességgel az Úr személyénél marad és „mint a kis gyermek anyja ölén.” Istennél nyugtatja meg a szívét, amely számára egy ilyen szerető kapcsolatot jelent.

Feladat a mai napra: A nap folyamán többször megállok és Istenhez fordulok. Ha nyugtalan vagyok, igyekszem benne megnyugodni.