Róm 6,9-17.22 (azt
leszel, aminek az Atya elgondolt, amikor megteremtett)
9Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból,
többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. 10Aki
meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek
él. 11Ezért tekintsétek magatokat is
úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. 12Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a
bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. 13Ne
adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból
életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság
eszközéül szenteljétek az Istennek. 14A
bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek,
hanem a kegyelemben. 15Mi következik
ebből? Az, hogy vétkezzünk, mert nem a törvény uralma alatt, hanem a
kegyelemben élünk? Semmi esetre sem. 16Vagy
nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek,
akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bűnnek, ami a halálba
vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez? 17De hála Istennek, hogy bár a bűnnek
szolgáltatok, most már szívből engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelyet
kaptatok. 22Most azonban
felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a
megszentelődés, célotok az örök élet.
32. Nem kell félni az
életszentségtől. Nem foszt meg erőtől, élettől és örömtől. Épp ellenkezőleg,
elérkezett oda, hogy azt leszel, aminek az Atya elgondolt, amikor megteremtett,
és hűséges leszel önmagadhoz. A tőle való függés felszabadítása rabszolgaságból,
és elvezet méltóságunk felismeréséhez. Ez tükröződik Szent Bakhita Jozefina
személyében, akit hétéves korában elraboltak és eladtak rabszolgának, és nagyon
sokat szenvedett kegyetlen uraitól. Azután felfogta azt a mélységes igazságot, hogy
nem az ember, hanem Isten az igazi birtokosa minden emberi lénynek, minden emberi
életnek. E felismerés nagy bölcsesség forrása lett Afrika ezen alázatos leánya
számára.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogy életem melyik területein
nem érzem még igazán szabadnak magam. Esetleg minek vagyok a rabszolgája? Kérem
Istentől a kegyelmet, hogy szabaddá tegyen, hogy egyre inkább csak neki
szolgáljak.