ApCsel
5,27b-32.40b-41; Jel 5,11-14; Jn 21,1-19
Feltámadása
után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt
voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából
való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt
hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és
bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt,
Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” –
felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott
majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek
haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr
az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat
láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a
halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely
tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne,
nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok
közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
fogta a kenyeret, és adott nekik, Ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. Miután ettek,
Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem,
mint ezek?” „Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt
hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János
fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek.” Erre
azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle:
„Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is
megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is
tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”
A mai idézet Péter
életének egyik csúcspontját tárja elénk. A feltámadt Jézussal való találkozás.
Jézus háromszor kérdezi meg Pétertől: „Simon, János fia, szeretsz engem? Ha talán az első
kérdést még kicsit eufórikusan is válaszolja meg, de az utolsó kérdésnél már
csak a saját életének szomorú valóságából: „Uram, te mindent tudsz, azt is
tudod, hogy szeretlek.” A három kérdés alatt mi játszódhatott le Péter
fejében? Elképzelhető, hogy mint egy film leperegtek előtte az utolsó három év
eseményei, amióta Jézus belépett az életébe, és követni kezdte őt. Milyen
eufórikus idealista volt Péter, elbizakodott, hogy ő majd mindenre képes lesz. Büszke
volt arra, hogy a Mester lábnyomaiban járhat, hogy ő már nem Simon, hanem
Péter, a szikla, amire majd Jézus az egyházát építi. Akár még a halálba is
követni akarta Jézust, de aztán keservesen csődöt vallott. Nem volt képes
kiállni Jézus mellett, sőt megtagadta őt. Milyen nehéz lehetett Jézus szemébe
nézni mindezek után. A három kérdés a három tagadásra utalt. Elképzelhető, hogy
inkább keserű rezignáció lehetett benne: Menj el tőlem, Uram, bűnös vagyok! Ki
vagyok én, hogy még törődsz velem? De a Jézussal való találkozásban rá kell
döbbennie arra, hogy Jézus az Úr, a Mester. És ugyanazzal az elfogadó, bizalomteljes
szeretettel tekint rá, mint eddig. Jézus nem tesz neki szemrehányást. Újból
kinyilvánítja bizalmát és rábízza nyáját. Jézus számára nem létezik reménytelen,
csődbe ment élet. Számára mindig van újrakezdés. És a Benne való újrakezdés
mindig jobb élet felé vezet. Amikor háromszor azt mondja Simonnak:
„Legeltesd juhaimat!” arra bíztatja Pétert, hogy ő is bocsásson meg önmagának, hagyjon fel
önsajnálgatásával, és Isten bizalmasaként kezdjen el új életet élni. Jézus
bizalomteljes, irgalmas tekintete képes minket is újra talpra állítani. Péter
számára ez azt jelentette, hogy tényleg új utakon kezdett el járni, már nem
saját feje szerint élt, mint eddig, hanem figyelmes lett Isten akarata és a
Szentlélek vezetése iránt, és így nyilvánította ki szeretetét Jézus iránt,
egészen élete odaadásáig.
Feladat a mai napra: Jézus bizalomteljes, irgalmas tekintetével akarok
találkozni.