Lev 19,1-5 (Valamennyien arra kaptunk meghívást, hogy szentek
legyünk)
1Az Úr így szólt Mózeshez: 2„Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez és
mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.
3Mindenki tisztelje anyját és apját.
Tartsátok meg szombatomat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 4Ne forduljatok a bálványok felé, és ne
öntsetek magatoknak ércből isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 5Ha közösségi áldozatot mutattok be az
Úrnak, úgy ajánljátok fel, hogy kedves legyen.
14. Nem kell püspöknek, papnak, szerzetesnőnek vagy szerzetesnek lennünk,
hogy szentek legyünk. Gyakran megkísért bennünket az a gondolat, hogy az
életszentség azok kiváltsága, akiknek megadatik a mindennapos teendőktől való
távolmaradás, és sok időt szentelnek az imádságra. Nem így van. Valamennyien
arra kaptunk meghívást, hogy szentek legyünk; azáltal, hogy szeretettel élünk
és mindegyikünk fölajánlja a maga tanúságtételét a napi teendőiben, épp ott,
ahol van. Szerzetesnő vagy? Szerzetes vagy? Úgy légy szent, hogy örömmel éled
meg önátadásodat. Házas ember vagy? Úgy légy szent, hogy szereted és gondozod a
férjedet vagy a feleségedet, ahogyan Krisztus törődik az Egyházzal. Munkásember
vagy? Úgy légy szent, hogy becsülettel és szakértelemmel végzed a munkádat a
testvérek szolgálatában. Szülő, nagymama vagy nagypapa vagy? Úgy légy szent,
hogy türelemmel tanítod a kicsiket Jézus követésére. Hatalom birtokában vagy? Úgy
légy szent, ha küzdesz a közjóért, és lemondasz egyéni érdekeidről.
Feladat a mai napra: Imádságban beszélek Jézussal
arról, mit felajánlhatok neki a mai napi teendőimben és alapot béli feladataimból.