XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. november 18., kedd

November 18.



Lk 24, 13-35                                             (Nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?)

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvanstádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban." "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták." Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet, s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Kezdj beszélgetést az Úrral, akár igéjén keresztül. Hagyd, hogy az Úrral való beszélgetés megvilágítsa személyes valódat és a környezetedet, amelyben élsz.
Az Emmauszi tanítványokról szóló bibliai rész (Lk 24, 13-35.) segíthet annak megértésében, hogyan beszélget Jézus az emberekkel. Jézus odamegy a tanítványokhoz, együtt halad velük az úton, és azzal kezdi a beszélgetést, hogy kérdéseket tesz fel: —Miről beszélgettek egymással útközben? ... Mi történt?  Talán neked is tesz fel kérdéseket, hozzád is csatlakozik utadon vagy az imádságban, elmondja neked, hogy Ő hogyan tekint az életre, a te életedre.  Az emmauszi tanítványok Jézussal beszélgetve melegséget éreztek szívükben: «Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és amikor feltárta előttünk az Írásokat?» A tanítványok Jézussal való beszélgetésük során hagyták, hogy Jézus szeresse őket. A Vele való beszélgetésben te is fel fogod fedezni, ahogy kegyelme, jelenléte és irgalmas szeretete körülvesz téged, gyógyítja életed sebeit, helyükre teszi a dolgokat és gazdagítja kincseidet. Az átalakulásnak ez az útja nyitottságot követel a te részedről is. Ezért a Jézussal való beszélgetés, vagyis az imádság, ahogyan Nagy Szent Teréz mondja: „nem más, mint barátság, melyben gyakran kettesben beszélgetünk azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket.  (Életrajz 8,5)  Sokat segíthet nekünk, amit Ferenc Pápa az egyháznak és nekünk is mond: „Nem elég az imádság, szükséges az ünneplés vidámsága is. Ünnepelni Jézust a szentségekben, mert ott életet, erőt, táplálékot, vigaszt ad nekünk, szövetséget köt velünk és küldetést ad nekünk. A szentségek ünneplése nélkül nem ismerhetjük meg Jézust teljesen. Az egyház sajátossága az ünneplés.”[1]

Feladat a mai napra: Jézus kérdései által a tanítványok megismerhették gondolatait, szándékait. A mai napon Jézus milyen kérdéseket tesz fel nekünk?


[1] Ferenc pápa homíliája Szent Márta házban. Olvassátok az evangéliumot, ha meg akarjátok ismerni Jézust.