Kimutatja háláját Lk 1,46-55
Mária
így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben,
mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak
hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.
Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett
hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította
trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket
javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette
szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és
utódainak örökre megígért.”
Ef 5,19-20
Egymás
közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és
ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus
Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.
A Magnificat szépen visszatükrözi Mária
hálatelt szívét. Mária mindig újra, akár énekben is, kifejezi Isten iránti
hálaadását. Annak tudatában van, hogy minden Isten érdemtelen ajándéka. Minden
nap van ezer apró dolog, amiért jó hálát adni. Mária sohasem várt addig, amíg
minden jól végződött, hogy megköszönje Istennek. Útközben már magasztalta Istent.
A hétköznapok lelkigyakorlatának végére
érkezve, nagy hálaadással tekinthetünk vissza az advent előkészítő útjára,
amelyen jártunk és Mária kísért minket, és amelyen Isten vezetett minket.
Tartsuk meg, ami fontos volt, melyik üzeneteket kaptam Istentől.
Írjuk meg saját Magnifikátunkat.
Mai nappal végezik a hétköznapok
lelkigyakorlata, az adventi út azonban még folytatódik. Most rajtunk a sor,
hogy mindazt amit kaptunk kamatoztatjuk és tovább gyakoroljuk, míg bennünk
életté válik. Mária, kísérj minket továbbra is, hogy Jézus karácsonykor
megszülethessen bennünk.
Feladat a mai napra: Miért adhatok hálát
Istennek a mai napon?