Iz 43,1-7 (Mert drága vagy a szememben)
Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az
alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.
Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha
tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Mert én, az Úr
vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom
Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. Mert drága vagy a szememben, mert
becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az
életedért. Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet,
és összegyűjtelek napnyugatról. Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És
délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a
föld határairól. Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre
teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.
Milyen szép
Isten igéjének kincse ez a mai ószövetségi idézet! Sokan mondják, hogy az
ószövetség számukra csak nehézen érthető és nem tudnánk mit kezdeni az ott
közvetített haragos Isten képével. Bizonyára sok különbség van a mai ember
világa és az akkori ember élethelyzete között, és más lehettek a felfogásaik
mint a gondolkodásmódjuk. De ha tényleg többet és alaposan foglalkozzunk az
ószövetséggel, jobban értjük, hogyan Isten kinyilatkoztatottja magát lépesről
lépesre az emberi történelmen keresztül, kiváltképpen Izrael nép történetén keresztül. Ebben a
folyamatban a próféták szerepe az volt, hogy
közvetítsék Isten szavát, ez pedig sokszor konkrét helyzetekre
vonatkozóan. Segíthet, ha ismerjük ezt történelmi kontextust. Azonban olyan
ószövetségi idézetek is vannak, amelyek magától megszólalnak minket. Ilyen a
mai Izajás próféta szavai. Az, amit Isten ezen keresztül Izraelt mondta,
ugyanúgy érvényes a mindenkori embereknek. „Most
hát ezt mondja az Úr”, most akarja mondani újra nekünk, ki ő és kik vagyunk
számára. Ezt mondja a teremtőd, az alkotód, a te Istened, a Szent, a Megváltód:
„Ne félj, mert megváltalak;
neveden szólítalak: az enyém vagy.” Isten mint az ő drága kincseire tekint
ránk: „Mert drága vagy a
szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek.” Isten szíve ott van, ahol a kincse van: a szeretett
fiainál, lányainál, ez az azoknál, „akik
az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és
én alkottam”. „Köszönöm, Uram, hogy ma újra nevemen szólítasz és ezekkel a
szavakkal fejezed ki, ki vagyok számára. Köszönöm, hogy ...”.
Feladat a mai napra: Az Isten szerető tekintete alatt helyezem
magamat a mai napon, azzal a tudatással, hogy drága, becses vagyok számára.