Fil 3,4-14.16
(Nem mintha már elértem volna, de futok
utána)
Nekem
lehetne ugyan bizalmam a testben is. A nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael
nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény
megtartásában farizeus, buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti
igazság dolgában kifogástalan. De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek
tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én
Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és
szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s hogy én őbenne legyek, nem
a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a
megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a
hit révén. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a
szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a
halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már
tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is
magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz
ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami
előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten
felülről adott Krisztus Jézusban. Amire azonban már eljutottunk, aszerint
éljünk.
Sokszor olyan
e-mailek érkeznek meg a spamba, amelyek nagy nyereséget megígérnek, bár az
ember sem vett részt valamilyen jártékban. „Ön nyert!”, igen szeretnénk nyerni,
főleg sok pénzt, azért ez a trükk mindig működik, de sokan újra beleharapnak.
És mi? Mit szeretnénk nyerni? És egy keresztény számára, miben áll a nyeresége?
Ekörül a kérdés körül forog a mai idézet. Mint egy interjúban, Szent Pál arról
beszél, mit tekintett életében nyereségnek és mit veszteségnek. Elképzelhetünk,
hogy mi tennénk fel neki kérdéseket. Melyiket? Pl. mi volt számodra fontos, a
kincsed? Mindig ugyanaz volt, vagy változott? És Pál, mit válaszolna? Igen,
hogy fontos volt számára, a
héber számázása, a kifogástalan törvény megtartása, hogy a törvény szerinti
igazság dolgában senki sem tett rajta túl. A Krisztussal való találkozás után
azonban azt, amit előtte előnynek tartott, Krisztusért hátránynak tekintett. „De
ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt
Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek
tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust
elnyerhessem és hozzá tartozzam.” Megtérése előtt Pál sem nagy vagyonát
akart nyerni vagy anyagi kincseket gyűjtött. De mégis az, amire nyereségül
célozott életében, nem volt Isten szerint és csak a saját igazolásának
szolgált. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön”, mondott Jézus (Mt 6,20). Ez alatt a földi
kincsek alatt olyan kincseket is érthetünk, amelyek által csak a saját énünk
meggazdagodik. A mennyben inkább kell gyűjtenünk kincset, és az első kincs a
keresztény számára pedig a Jézussal való közösség. „Hogy megismerjem őt és
feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.” Nyertünk!
Igen, Isten részéről már biztos a nyereség. De mi részünkről el kell fogadnunk
és, ahogyan Pál is tette, nap mint nap utána futni, mivel még nem a célhoz
érkeztünk. „Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre
Isten meghívott Krisztusban. Ezt az égi jutalmát szeretnénk nyerni.
Feladat a mai napra: Őszintén sorolom fel, mi nekem fontos
életben, mit tartom nyereségnek és
veszteségnek.