Lk 19,1-10 (azért jött, hogy megkeresse, ami
elveszett)
Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott
egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust
szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így
hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le
hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és
boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös
emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt:
„Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben
megcsaltam, négy annyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség
köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy
megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Ma újra lehetünk szemtanúi annak a
gyönyörű találkozásnak a két gazdag ember között. Igen, minden kettő gazdag
volt, azonban más volt a kincse. Jézus kincse volt az Atya szeretete. Az Atya
szeretetből élt, és ez a szeretet sürgette, hogy visszavigye minden embert az
Atyához. Mert ebben az Atya szeretetében élve tudta, hogy mennyire az Atya
számára minden egyik gyermeke egy drága kincs. Ezért úgy tekintett magára, mint
az, aki megkeresi az elveszett kincseket: „Az ember fia azért
jött, hogy megkeresse, ami elveszett”. A másik gazdasága pedig a vagyona volt. Zakeus szerezte magának sok
pénzt és egy jó pozícióját – tisztességtelen eszközökkel is - : tehetős ember, a vámosok feje. Ott volt
a kincse – és a szíve, mert „ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21).
Hiszen az ember szíve nem maradhat üresen, kincs nélkül. Mert így van teremtve
az szívünk, szeretetre van teremtve. Csak a kérdés, hol keressük a szeretetet
és melyik kinccsel próbálkozunk tölteni szívünk szeretet utáni vágyat.
Gazdagsága által Zakeus kereste az emberek elismerését, tekintélyét, akarta,
hogy nagynak tekintsék, nem kicsinek. Szíve mélységében azonban nyugtalanul,
szomjas maradt. Valami mozgatta meg, hogy lássa, hogy ki az a Jézus. És a
Jézussal való találkozásban megtalálta ezt, amire annyira vágyakozott szíve:
valaki szeretettel fölnézett, valaki személyesen, nevén szólította, és valaki
nála - egy bűnösnél! - megszállni akár. És ebben, Jézus gesztusaiban felismerte
Isten iránta mely szeretetét. Akkor könnyű egy 'kincscsere', Zakeus képes el
tudja engedni az addig kincseit, már nincs szüksége rájuk. Jézus ma velünk is akar újra találkozni, nálunk
megszállni. Milyen fajta kincset jelent
számunkra a vele való kapcsolat, barátság? Hogyan tapasztaljuk a mindennapi
életünkben az Ő nekünk nagyra becsülő szeretetét?
Feladat a mai napra: Beszélek Jézussal arról, hogy van-e
valaki, akit „bűnösnek” nézek, akivel
nem akarok találkozni vagy elkerülöm a vele való találkozást. Hogyan látja
Jézus őt? Mire hív engem?