XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. április 25., szombat

Április 25.



ApCsel 9,31-42                 (Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel!)
Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott. Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott. Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt. Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!” Az nyomban fel is kelt. Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az Úrhoz tértek. Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot. Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették. Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!” Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik. Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. A dolognak híre futott egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

A mai idézetben újra hallunk Péter apostolról. Az Apostolok cselekedetei elején beszámolót olvashatunk arról, ahogyan pünkösd után Péter apostol először Jeruzsálemben hirdette az evangéliumot, azután pedig Júdeába, Galileába és Szamariába is elment ezekhez a közösségekhez, amelyek a keresztények szórványai miatt ott alakultak. Az első közösség, ahova elment, a szamariai közösség volt, amely Fülöp igehirdetésére megtért. „Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost” (ApCsel 8,14). A visszaútjukon Jeruzsálembe minden lehetőséget az evangélium hirdetésére használták ki: „Miután így tanúságot tettek és hirdették az Úr szavát, visszatértek Jeruzsálembe, útközben sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot” (ApCsel 8,25). Péter azonban nem sokáig marad Jeruzsálemben, hanem újra útra indult. „Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott. Arról hallunk, amit ott, később Joppéban, tett. Most az előtérben nem az ige hirdetése áll, hanem egy beteg gyógyulása, egy asszony feltámasztása. Gyógyítások kísérték az evangélium hirdetését, úgy ahogyan az már Jézus életében történt, amikor saját küldetését hajtotta végre. És ahogyan Jézus mondta az apostoloknak, amikor először küldte: „Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket” (Lk 9,2), és feltámadása után ugyanúgy: „Aztán így szólt hozzájuk: 'Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. …. ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak'.” (Mk 16,18). Ebben az értelemben cselekedett Péter, nem akar feltűnést vagy szenzációt kelteni. Hangsúlyozza, hogy nem a saját névében, hanem Jézus Krisztus névében teszi ezt: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít.” És látjuk, ahogyan imádkozik, mielőtt szólt valamit a halott Tabitához. A gyógyítások menete emlékeztet Jézus gyógyításaira. Péter nem csinál mást, amint azt, amit Jézusnál látott. (vö. a béna gyógyulása: Jn, 5,8, és Jairus lányának feltámasztása: Lk 8, 49-55). „Kelj fel!” Péter szavára a béna felkelt és a halott  „kinyitotta a szemét, s ... felült.” Mennyire hiszem el azt, hogy Jézus ma követein keresztül akar engem életre kelteni? Mennyire hiszem el azt, hogy rajtam keresztül akar máshoz szólni, rajtam keresztül akarja gyógyító szavát intézni a körülöttem élőkhöz? Jézus, mutasd meg, mit jelent a mai idézet számomra, mit akarsz üzenni nekem!
Feladat a mai napra: Felhívok vagy meglátogatok egy beteg ismerősömet.