XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 22., szerda

Június 22.



Zsolt 40,7-9                       (Lásd, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratod!)
Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot,
így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták,
hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.

Dávid egy érdekes felismeréssel folytatja imádságát: Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot. Kezdettől fogva az áldozatok (állatok, termés, ételek, tömjén, stb. feláldozása) fontos része volt a vallási gyakorlatnak. A templom volt az a hely, ahol az emberek évente odavitték áldozataikat, hogy Istennek kimutassák szeretetüket és tiszteletüket. Dávid azonban rájött arra, hogy Istennek sokkal értékesebb az ember engedelmessége és alázatossága mint bármilyen áldozati adomány. Nem az fontos az Istennek, amit felmutathatok neki, az eredmények, a munkám, az ajándékok, adományok, hanem a szívem! „Ezt mondja az Úr: Mivel az ég a trónusom, és a föld a lábam zsámolya, miféle házat építhetnének nekem, milyen helyet nyugvóhelyemül? Hiszen mindezt az én kezem alkotta, így mind az enyém! - mondja az Úr. Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam.” (Iz 66,2). Tehát az kedves az Úrnak, aki belátja hibáit, törekedik a jóra, és hallgat az Isten szavára. Dávid, miután ezt felismerte, megpróbálta mindenben tettekre váltani. Isten szava bensőleg szabaddá tette őt, pl. beszámol róla a szentírás, ahogy az Úr ládája előtt táncolt (2Sám 6,12-21) és saját felesége előtt is kivédte magát. Kereste az Isten akaratát, hagyta, hogy szava megtérítse őt. Igazán lámpás volt a lába előtt (vö. Zsolt 119, 105). És én mit hozok Isten elé? Mivel próbálok kedvében járni? Úgymond „trófeákat” viszek neki, hogy valamit felmutassak neki, hogy kiérdemeljem szeretetét, vagy az a fontos számomra, hogy szívből meghalljam szavát és valóra váltsam azt?
Feladat a mai napra: Legyen a mai nap az „Úr szava iránti engedelmesség” napja. Mire hív engem? Időt szánok arra, hogy meghalljam és valóra váltsam.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma