XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 29., szerda

Június 29.



Szerda, jún. 29.                 Oz 11,1-4.8-9                  (az irgalmasságba mindig beletartozik a megbocsátás)
1Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. 2De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. 3Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. 4Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. ... 8Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. 9Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Az irgalom bibliai fogalmába beletartozik a hűséges, önzetlen és megbocsátásra kész szeretet konkrétsága. Ozeás próféta könyvének e részletében gyönyörű példáját kapjuk Isten szeretetének, amelyet az édesapa fia iránti szeretetéhez hasonlít: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem […] Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki” (Oz 11,1-4). A gyermek hibás magatartása ellenére, amely büntetést érdemelne, az apa szeretete hűséges, és mindig megbocsát bűnét megbánó gyermekének. Amint látjuk, az irgalmasságba mindig beletartozik a megbocsátás; ez „nem elvont elképzelés, hanem konkrét valóság, amellyel Isten megmutatja szeretetét, amely az édesapa és az édesanya szeretetéhez hasonlít, amikor lelkük legmélyéig meghatja őket gyermekük. […] Úgy tör elő a bensőnkből, mint mély, természetes gyengédség és együttérzés, elnézés és megbocsátás” (Misericordiae Vultus, 6).
Az Újszövetség úgy beszél az isteni irgalomról (eleósz), mint ami összefoglalja Jézusnak az Atya nevében végzett működését a világban (vö. Mt 9,13). Urunk irgalma főképpen akkor nyilvánul meg, amikor lehajol az emberi nyomorúsághoz és megmutatja együttérzését annak, akinek szüksége van megértésre, gyógyulásra és megbocsátásra. Jézusban minden az irgalomról szól. Sőt, ő maga az irgalom. (Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)
Feladat a mai napra: Arra figyelek ma, hogyan reagálok, amikor eszre veszem másoknak hibait. Imádkozom azért, hogy az Atyaisten magatartása megmutatkozzon rajtam keresztül: „mint mély, természetes gyengédség és együttérzés, elnézés és megbocsátás”.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma