1Kor 13,1-8 (Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek)
Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc
vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes
titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet
nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem
használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem
féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga
javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent
remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.
A
szeretethimnusz mindig nagyon megrendítő élességgel tárja elénk az igazi
szeretet arcát. Figyelmessé tesz bennünket a szeretet kifejezései iránt. Nem
elég a retorikailag szép beszéd, ha a szív üres. Nagyon jól megérezzük, hogy
egy bók igazi megbecsülés kifejezése-e vagy csak hitegetés. A legeszesebb
tudományos előadás is csupán üres szófecsérlés, ha hiányzik belőle a mélységes
tisztelet az élet, a világ és a Teremtő iránt. Aki egész idejét szociális
tevékenységnek szenteli, de a környezetéről és a világról csak rosszat tud
mondani, türelmetlen, pletykálkodó, szemrehányó, annak szavai elárulják, hogy
szíve bensőleg kiégett, cselekedetei saját erejéből nem pedig Isten
szeretetéből forrásoznak. Akkor az ember Isten arcának csupán eltorzult mása. A
szeretethimnusz Jézus gyönyörű arcát tárja felénk. Ő az, aki bennünket így
szeret. És nagyon fontos, hogy nap mint nap tudjunk lubickolni, megmosakodni
ebben a szeretetben. Csak amikor az Ő jóságos, könyörületes, szelíd
tekintetével találkozom, akkor szétolvasztja bennem a harag, a gőg, az irigység
jégcsapjait. Akkor puha talajjá teszi lelkemet a szeretet számára, hogy azok
igaz és szép cselekedetei fel tudjanak virágozni bennem, és Jézus illatát
árasztani. Jézus képe előhívja bennem Isten igazi képét. A torzulások
kisimulnak. Azzá válok, akinek lennem kell, és aki a szívem legmélyén vagyok és
lenni akarok.
Feladat a mai napra: Időt szentelek arra, hogy Jézus arcát
szemléljem. Addig maradok e szemlélődésben, illetve újra és újra visszatérek
rá, amíg a lelkemben felvirágzik a béke és a szeretet.