XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. április 1., hétfő

Április 1: Húsvéthétfő



 Jn 20,1-9                       (Az üres sír)

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

„"Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, föltámadott" (Lk 24,5-6). A húsvéti események között az első elem, amit megtalálnak, az üres sír. Önmagában még nem jelent közvetlen bizonyítékot, mert azt, hogy Jézus holtteste nincs a sírban, másképp is lehetett magyarázni. Ennek ellenére az üres sír mindenki számára lényeges jel volt. Megtalálása a tanítványok részéről az első lépést jelentette a föltámadás tényének fölismeréséhez. Így voltak elsősorban a szent asszonyok, majd Péter. "A tanítvány, akit Jézus szeretett" (Jn 20,2), állítja, hogy amikor bement a sírba és fölfedezte a "lehelyezett gyolcsokat" (Jn 20,6), látott és hitt. Ez föltételezi, hogy az üres sír láttán megbizonyosodott arról, hogy Jézus testének távolléte nem lehet emberi mű, és Jézus nem egyszerűen visszatért a földi életbe, mint Lázár.” (KEK 640)
A mai napon kérdezzük magunktól: hol keressük az élő Krisztust? Vajon előfordul, hogy néha a halottak között, bár már tudjuk, hogy nincs ott? Ezért muszáj a sírhoz menni, futni, hogy lássuk és higgyünk ebben a misztériumban, Péterhez és Jánoshoz hasonlóan. „Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” Otthon is maradhattak volna, de vajon akkor is eljuthattak volna a hithez? Mária Magdolna szavára azonban elindultak a sírhoz, hogy saját szemükkel győződjenek meg róla. De valójában miről? Az üres sírról? Mit jelentett az üres sír? Mit láttak? „Ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.” A szépen összehajtott kendő pedig arra utal, hogy nem rabolták el Jézus holttestét. A gonosztevők nem szoktak maguk után rendet hagyni. Inkább Isten működésére utal, amely rendet teremt, újat alkot: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19) Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen felfedezni életünk jeleit, hogy lássuk, a halál helységei már üresek, hogy Isten ott is munkálkodik és újat teremt.
Feladat a mai napra: Azokra a jelekre figyelek, amelyek az életről, a feltámadásról szólnak.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma