Lk 24,44-48 (A feltámadás értelme és üdvösségtörténeti jelentősége)
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek,
amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes
törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta
értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie
kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és
bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi
vagytok ezeknek.
„Ha Krisztus nem támadt volna föl, akkor hiábavaló a mi
igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek is" (1Kor 15,15). A föltámadás
mindenekelőtt megerősítése mindannak, amit Krisztus tett és tanított. Az összes
igazság, még az emberi szellem számára legfölfoghatatlanabb is, igazolást nyer,
ha Krisztus a föltámadásában isteni tekintélyének megadta azt a végső
bizonyságát, amit megígért.”[1]
„Krisztus föltámadása az Ószövetség és maga Jézus földi életében adott
ígéreteinek beteljesedése. "Az Írások szerint" kifejezés arra utal,
hogy Krisztus föltámadása beteljesítette ezeket a jövendöléseket.”[2]
Feladat a mai napra: Ma
időt szánok arra, hogy olvassam a szentírást, különösen azokat a részeket,
amelyek Jézusról szólnak, és elmélkedem róluk.