Ef 1,17-23 (A feltámadás a Szentháromság műve)
Urunknak,
Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a
kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot,
hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a
felséges örökség, amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a
hatalma rajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a
halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek,
hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé
emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá
vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő
teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
„Krisztus föltámadása a
hit tárgya, amennyiben Isten transzcendens beavatkozása a teremtésben és a
történelemben. A föltámadásban a három isteni személy együtt tevékenykedik, és
kinyilvánítják sajátosságaikat. A föltámadás ugyanis az Atya hatalmával történik,
aki "föltámasztotta" (ApCsel 2,24) Krisztust, az Ő Fiát, és így az Ő
emberségét -- testével együtt -- tökéletesen bevezette a Szentháromságba. Jézus
véglegesen "Isten Fiának bizonyul erőben a megszentelés Lelke által a
halálból való föltámadásával" (Róm 1,4). Szent Pál hangsúlyozza Isten
hatalmának megnyilvánulását a Szentlélek tevékenykedése által, aki életre
keltette Jézus halott emberségét és meghívta Őt az Úr dicsőséges állapotára.”[1]
Feladat a mai napra: Ma saját szavaimmal kifejezem a
szentháromságos egy Istenbe vetett hitemet.