XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. október 9., szerda

Október 9.

Róm 5,1-5                          (A remény pedig nem csal meg)

Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

„Jézus igehirdetése kezdetén a boldogságok meghirdetésében a keresztény remény bontakozik ki. A boldogságok az ég felé, mint az új "ígéret földje" felé emelik reményünket; a Jézus tanítványaira váró megpróbáltatások által megrajzolják az oda vezető utat. De Jézus Krisztus és szenvedéseinek érdemeiért Isten megőriz bennünket a "reményben, amely nem csal meg" (Róm 5,5). A remény "lelkünk biztos és szilárd horgonya", amely oda kapaszkodik, "ahová elsőnek lépett be értünk Jézus" (Zsid 6,19--20). A remény fegyverzet is, amely védelmez bennünket az üdvösségért vívott harcban: "Öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét" (1Tesz 5,8). Megörvendeztet még a próbatétek közepette is: "derűsek a reményben, erősek a megpróbáltatásban" (Róm 12,12). Az imádságban fejeződik ki és belőle táplálkozik, főként a Miatyánkban, mely mindannak foglalata, aminek vágyát a remény ébreszti bennünk.” (KEK 1820). „Mi tehát reménykedhetünk a mennyei dicsőségben, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik Őt és megteszik az Ő akaratát. Minden körülmények között mindenkinek remélnie kell azt, hogy Isten kegyelmének segítségével kitart "állhatatosan mindvégig" és elnyeri a mennyei boldogságot, mint Istentől kapott örök jutalmat azokért a jótettekért, melyeket Krisztus kegyelmével vitt végbe. Az Egyház reménykedve imádkozik azért, hogy "minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4). Az Egyház az után vágyódik, hogy Krisztussal, a Jegyesével egyesüljön a mennyei dicsőségben: "Reménykedj, lelkem, reménykedj. Nem ismered sem a napot, sem az órát. Virrassz éberen, hiszen minden igen gyorsan múlik, jóllehet türelmetlenséged kétessé teszi azt, ami biztos, hosszúvá az időt, ami rövid. Gondolj arra, hogy minél inkább harcolsz, annál inkább bizonyítod Isten iránti szeretetedet, és annál inkább fogsz örvendeni egy napon majd Szerelmeddel, véget nem érő boldogságban és elragadtatásban." (Avilai Szent Teréz).” (KEK 1821).

Feladat a mai napra: Ma újra tudatosan felveszem a „remény fegyverzetét”, hogy védelmezzen engem „az üdvösségért vívott harcban”.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma