XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. szeptember 4., péntek

Szeptember 4.



2Sám 19,1-9   (Szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek)
Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: „Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!” Jelentették Joábnak: „A király sír és jajgat Absalom miatt.” Így azon a napon gyászra fordult a győzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt, s ezen a napon a sereg lopva tért vissza a városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik szégyenkezik, mivel megfutamodott a csatából. A király befödte arcát, és hangosan siránkozott: „Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!” Joáb bement a királyhoz a házba, és azt mondta: „Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és ágyasaid életét. Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek, azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyűlöletet. Ma megmutattad, hogy sem a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma mind elestünk volna. Kelj föl, menj ki és intézz barátságos szavakat az emberekhez.” A király tehát fölállt és a kapu alá ült.

Ahhoz, hogy jobban megértsük a fönti idézetet és Dávid viselkedését, tudnunk kell, hogyan alakult Absalommal való kapcsolata. Absalom volt Dávid harmadik fia. Féltestvérét, Amnont, aki megbecstelenítette a húgát, Támárt, megölette, ezért Dávid elől a nagyapjához menekült. Három év elteltével Joáb elérte, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe, s további két év múlva Dávidot is rávette a megbocsátásra. Így Absalom lett a trónörökös, s a népszerűség hajhászásával siettette a trónrajutást. Hebronban ki is kiáltatta magát királynak, majd Achitofel tanácsára elfoglalta az előle elmenekült Dávid hátrahagyott mellékfeleségeit. Ezáltal igyekszik bizonyítani hatalmát és így a Dávid és Absalom közti törés végérvényessé válik. Majd Dávid a Jordán partján rendezte seregét, és fölvette a harcot Absalommal; tisztjeinek azonban megparancsolta, hogy a „fiú”-t kíméljék. Efraimban ütköztek meg, s a csatában Joáb - Dávid parancsa ellenére - megölte Absalomot. Amikor Dávid Absalom haláláról értesült, nagyon megsiratta. Bár többszörösen kifejezte saját apja iránti ellenszenvét és lázadozott az apja ellen, Dávid mindig újra megbocsátott neki. Más számára a lázadó halála örömhír volt, Dávidnak azonban nem. Egy igazi apai szívet láthatunk itt. Szeretetet tanúsított azok iránt, akik gyűlölnek. Dávid apai viselkedése Isten atyai szívére utal. Mivel számára minden ember a saját gyermeke, meg tud bocsátani minden embernek, még ha az ellene lázadozik is. A családokban is arra kell törekednünk, hogy egyre jobban az Atya szívével bánjuk egymással: „Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr.” (Zsolt 103,3.10.13.)
Feladat a mai napra: Kifejezem Istennek hálámat irántam való könyörületéért és irgalmáért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma