XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. szeptember 5., szombat

Szeptember 5.



Jn 8,1-11                                                                             (Én sem ítéllek el)
Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Szerencsére családjainkban nem úgy szoktunk egymással bánni, hogy kővel dobáljuk meg, ha valaki hibázott. De hogyan reagálunk, ha a másik viselkedése számunkra inkorrekt, nem helyes? Vajon nem támadnak-e bennünk olyan érzések, mint a bosszúság, a düh, a harag, és ilyenkor másféle kővel dobálunk egymásra: mint mondjuk egy bosszús tekintet, egy sértő szó, egy kritikai észrevétel. Hogyan szoktuk megbüntetni azt, aki hibázott? Milyen a mi bánásmódunk? Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé. Számukra világos volt, mit kell vele tenni, a törvény szerint kell megbünteti, de itt most Jézust akarták próbára tenni. És feltették a kérdést: Hát te mit mondasz? A csapdaállító kérdés döntő kérdéssé vált. „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Jézus válasza után az írástudók és a farizeusok már nem hajthatják végre azt a bánásmódot, amelyet a törvény követel. Jézus nem azt mondta, hogy helyes volt, amit az asszony tett, nem beszélt a Mózesi törvény ellen. Csak annyit mond itt, hogy egyedül annak van joga „kővel” megbüntetni, akinek nincs bűne. És melyik ember mondhatja el magáról, hogy nincs bűne? Az egyetlen, aki bűn nélkül való és ezért övé az ítélkezés joga, az az Isten, vagy az Isten fia, Jézus. De még maga Jézus sem büntet, ítél: „Én sem ítéllek el.” Tőlünk is ezt kéri: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! (Mt 7,1.5) Ha elkezdünk a saját gyengeségeinkkel foglalkozni és ezeket feldolgozni, akkor megértőbbek leszünk mások gyengeségeivel szemben is. Tanuljuk meg, hogy mindig Jézushoz forduljunk, ha észrevesszük, hogy valaki a családban vétkezik, és őt kérdezzük: Jézus, te mit mondasz? Legyünk mi is képesek új lehetőséget adni a másiknak, és legyen családunk az a hely, ahol a kiengesztelődés szolgálatát gyakoroljuk: Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott” (2 Kor 5,16kk).
Feladat a mai napra: Azt a családtagot, akire a legkritikusabban szoktam tekinteni, próbálom Jézus szemével, tekintetével látni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma