XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. június 24., vasárnap

Június 24.


Iz 49,1-6; Apcsel 13,22-26; Lk 1,57-66.80
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

A mai vasárnapon valakinek a születésnapját ünnepeljük: ez pedig senki más mint Keresztelő Szent János. Az Úr Jézus és Szűz Mária mellett ő az egyetlen szent, akinek a születését ünnepnapként tartjuk meg, sőt főünnepként. Ez azt mutatja, milyen nagy és fontos szerepe volt Keresztelő Szent Jánosnak Isten üdvtervében. Igen, Istennek nagy terve volt ezzel a gyermekkel. Születésének hírüladásakor az angyal Zakariásnak már beszélt a gyermek különleges feladatáról, hogy a Messiás előhírnökeként egyengesse az Úr Jézus útját. Azt mondta születendő fiáról: „Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, … s így a népet előkészítse az Úrnak.” (Lk 1,16-17) Ugyanis az angyal mondta meg Zakariásnak, mi legyen a várva-várt gyermeknek a neve: „Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.” (Lk 1,14) Isten az, aki meghatározza, hogyan kell hívni. A mai evangéliumban János születéséről hallunk és hogyan történt a gyermek névadása. Szokatlan, nem a hagyományos módon történt. A gyermek szülei ellenálltak a rokonság döntésének. Tudjuk, hogy Zakariás és Erzsébet szigorúan Mózes törvénye szerint éltek, ugyanakkor nagyon odafigyeltek Isten szavára, hangjára. Számukra egyértelmű volt, hogy Isten szava a hagyomány fölött áll. Ezért nem engedték, hogy a gyermeket a hagyomány szerint az apja nevéről Zakariásnak nevezzék el, hanem azt a nevet kapja, melyet az Isten küldöttje adott meg. Feltűnik, hogy a házaspár jó összhangban volt egymással. Zakariás, bár nem tudott beszélni, megtalálta annak módját, hogy Erzsébetnek kommunikálja, mit mondott Isten a gyermek nevéről. Erzsébet pedig hitt férjének. Ezért, amikor Zakariásnak akarták nevezni a gyermeket, ő megtiltotta a férje helyett, mivel az nem tudott beszélni: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Rokonsága azonban nem hitt neki, ezért Zakariás véleményét is kérték. „Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: 'János a neve.' Mindnyájan elcsodálkoztak.” Zakariás most már nem állt ellen hitetlenül Isten tervének, mert kilenc hónapig szemlélhette a történéseket, amint Erzsébetnek nőtt a hasa, és Isten ígérete beteljesült. Zakariás ez az idő alatt még jobban megtanulta, hogy a legjobb, ha Isten terve megvalósul. Milyen szép üzenet ez számunkra is. Istennek mindannyiunkkal vannak tervei. Amikor tehát egymással vitatkozunk bizonyos témákról a családban vagy máshol, tanuljuk meg, hogy nem arról van szó, hogy kinek van igaza, hanem hogy Isten tervei, elképzelései szerint történjenek a dolgok.
Feladat a mai napra: Elgondolkodom, milyenek Isten tervei az életemmel és hogyan tudnék vele jobban együttműködni.