1Kor 3,16-17 (Isten
temploma vagyunk)
Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az
Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten
elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.
A mai napon átlépünk
imádságunkban az Újszövetségbe. Teljesen új kép tárul fel előttünk. Szent Pál
már nem egy szent sátor szükségességéről beszél, hanem arról, hogy mi magunk,
saját testünk Isten szent temploma. Az újszövetség és az ószövetség között
talán ez a legnagyobb különbség. Izrael népe számára a szent sátor, és később a
Jeruzsálemi templom volt az a hely, ahol Isten jelen volt, ahova évente
odazarándokoltak, hogy találkozzanak Vele. Jézus Krisztus egy egészen új
dimenziót nyitott meg megtestesülése által. Maga az ember lett Isten lakhelye.
Szent II. János Pál pápa ezt így fogalmazza meg: Mária a Megtestesülés misztériumában az Egyház eucharisztikus hitét is elővételezte.
Amikor a látogatáskor méhében hordozta a megtestesült Igét, „tabernákulummá”, a
történelem első „tabernákulumává” lett. (Ecclesia de Eucharistia c. enciklika.
55). A beavató szentségek által mindannyian Isten szent temploma lettünk: a
keresztségben Isten gyermekeivé fogadott minket, a bérmálásban megadta nekünk
Szent Lelkét, aki bennünk lakik, a szentáldozás által pedig mindannyian Isten
szentélyeivé válunk, „tabernákulumokká”, mert magunkhoz vettük Jézus Krisztus
szent testét és vérét. Vajon tudatában vagyok-e ennek a kiváltságos helyzetnek?
Ha tehát imádkozni akarok, segíthet, ha egy szent helyre vonulok el, akár egy
imasarokba, egy templomba vagy zarándokhelyre. De az is elegendő, ha egyszerűen
becsukom a szemem, és saját testem templomában felfedezem a bennem jelen lévő
Urat, aki már ott vár rám és találkozni akar velem. Visszavonulva a belső
csöndbe, testem templomába, saját lelkem lesz a dicséret és tisztelet
liturgiájának színtere, az Istennel való találkozás sátora. Kegyelmi állapotban
pedig a „felhőoszlop” rajtam is nyugszik, Isten tapinthatóan jelen van, nem
csak a magam számára, hanem mások számára is, hiszen mások is érzékelik, amikor
Isten jelenvalóvá válik bennünk. Egész lényünket áthatja.
Feladat a mai napra: Ma az
imádságban tudatosan elvonulok saját testem templomába, és a csöndben megnyílok
a bennem lévő Isten jelenlétének.