Gal 5,13-26 (szabadság
az üdvtörténetben)
Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak
a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok
egymásnak! Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben:
»Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« De ha egymást marjátok és faljátok,
vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek! Azt mondom tehát: Lélek szerint
járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen
vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek,
hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a
törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság,
bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag,
veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és
hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen
dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcsei pedig: a
szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi,
megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által
élünk, járjunk is a Lélek szerint! Ne vágyódjunk a hiú dicsőség után, egymást
ingerelve, egymásra irigykedve!
„A szabadság és a bűn.
Az ember szabadsága korlátolt és esendő. Való tény, az ember vétkezett.
Szabadon vétkezett. Visszautasítva Isten szeretetének tervét becsapta önmagát;
rabszolgája lett a bűnnek. Ez az első elidegenedés sok mást szült. Az emberiség
történelme kezdettől fogva az ember szívéből, a szabadság rossz használatából
született elnyomásokról és szerencsétlenségekről tanúskodik.” (KEK
1739) „A szabadságot fenyegető veszedelmek. A szabadság gyakorlása nem
foglalja magában a bármit-mondás és a bármit-tevés jogát. Hamis föltételezés,
hogy "az alany olyan szabadságának fogalma, mely szerint mint egyedi
személy önmagának elegendő és célja az, hogy a földi javak élvezetében
kielégítse vágyait". Egyébként a szabadság jogos használatának szükséges
gazdasági és társadalmi, politikai és kulturális föltételei nagyon gyakran
ismeretlenek vagy megsértik őket. A vakság és igazságtalanság ilyen állapota
megterheli az erkölcsi életet, és mind az erőseket, mind a gyöngéket
megkísérti, hogy vétkezzenek a szeretet ellen. Az ember, ha elszakad az
erkölcsi törvénytől, megkárosítja a saját szabadságát, önmagát kötözi meg,
megszakítja a testvériséget a hozzá hasonlókkal és föllázad az isteni igazság
ellen.” (KEK 1740) Szent Pál egy
nagyon, nagyon fontos pontra mutat rá, amikor elénk tárja a test és a lélek
gyümölcseit. Ezen mérhetjük kapcsolatainkat: mennyire az Isten országának vagy
inkább a pokol ízét hordozzák. A széthúzás, veszekedés, panaszkodás,
szemrehányás, rossz szándék tulajdonítás, és minden más hasonló negatív
előjelzésű viselkedés mások életét és saját életünket is pokollá varázsolja.
Legyünk igényesek, és törekedjünk az egymás közötti szeretetre. Kérjük a Szentlélek
segítségét, hogy ki tudjunk lépni szubjektív látásmódunkból, és készek legyünk
konstruktív beszélgetésre, ahol engedjük, hogy a másik tükröt tartson nekünk,
belátásra és kölcsönös szeretetre segítsen minket.
Feladat a mai napra: Átgondolom, mikor használtam rosszul
szabadságomat. Megpróbálok tudatosan kapcsolatba lépni a másikkal és
konstruktív, kiengesztelő beszélgetést kezdeményezni vele.