Jn 17,1-11a (Dicsőítsd
meg Fiadat.)
E szavak
után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az
óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál
neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az
az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél,
Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az
elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál:
részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ
lett. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A
tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják,
hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled,
továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled
jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid - hiszen ami az
enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsőültem bennük. Én
nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek
hozzád.
János 17-dik fejezetében találjuk Jézusnak az
Atyához intézett imádságát. Ezt az imát Jézus főpapi imájának szoktuk nevezni.
Ezt az elnevezést csak a 16. század óta használjuk. Mondhatjuk, hogy nem igazán
találja el ennek az imának a pontos értelmét. Jézus itt nem úgy lép fel, mint
főpap, ahogyan ez a Zsidóknak írt levélben megtalálható. János 17-dik fejezetének
tartalma egészen más: Jézus az Atyának ad számot küldetéséről, művéről és
övéiről. Látjuk, hogy Jézus most nem a tanítványoknak beszél az Atyáról, hanem
az Atyához fordul, és vele beszél. Olyan módon imádkozik, hogy tanítványait
veszi be Atyjával való imádságába. A tanítványok előtt, és előttünk is, nyíltan
beszél az Atyával. Fontos, hogy figyeljünk arra, ahogyan imádkozik, amiről az
Atyával beszél, amit kér tőle. Az első, amit kér az Atyától: „Dicsőítsd meg Fiadat”. Most, a
szenvedés óráján, kéri, hogy az Atya dicsőítse meg őt, ahogyan már meg is
tette. Közös dicsőítésről van itt szó, és sokkal inkább az Atya
megdicsőítéséről. Jézus nem magáért kéri, hanem azért, hogy az Atyát
megdicsőíthesse: „hogy Fiad is megdicsőítsen
téged”. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám
bíztad, elvégeztem.” Jézus feladata abban állt, hogy mi megismerjük az
Atyát és a Fiút, Jézus Krisztust, és általa örök életünk legyen. A tanítványok
most már elfogadják Jézus tanítását és hisznek benne. Jézus mégis könyörög
értük, mert tudja, mennyire rászorulnak az imádságra. Látjuk, hogy Jézus
imádságában nem ő maga a központ, hanem az Atya és az övéi.
Feladat a mai napra: Milyen feladatot bíz rám ma Jézus? Hűségesen
elvégzem azt.