1Kir 19,15-16.19-21 (A nekünk adott üzenet másnak is új célt adhat)
Az Úr azonban azt mondta neki: „Menj, fordulj vissza
és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám
királyává, Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát
fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává. Amikor onnét elment,
találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt
előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és
rávetette köntösét. Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt és így szólt:
„Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.”
Azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?” Azzal
(Elizeus) elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva
megsütötte az ökröket és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult,
Illés nyomába szegődött és a szolgája lett.
Milyen fontos hírvivők
vagyunk egymás számára. Hányszor történt meg velünk, hogy Isten üzenetét,
akaratát abban fedeztük fel, amit mások üzentek nekünk vagy cselekedtek
rajtunk. Így történt Elizeussal is. Illés, életének nagy mélypontján volt, amikor
elment a Hóreb helyére imádkozni. A hegyen Istennel találkozott, aki megértette
helyzetét és arra szólította fel őt, hogy kenje föl Hazaelt Arám királyává, Jehut pedig, Nimsi fiát, Izrael királyává.
Végül Elizeust, Safát fiát, Abel-Melochából kend fel magad helyett prófétává. Így
is tette. Amikor Elizeusra rátette köntösét, Elizeus megértette, hogy mit
jelent ez a cselekmény. Ezentúl prófétának kell lennie. Micsoda változás volt
ez számára, aki előtte földművesként élte az életét. Gondolta volna valaha,
hogy majd Isten küldöttje lesz, bejárja az országot és Istent fogja elvinni az
embereknek? Isten nem közvetlenül hirdette ki akaratát Elizeusnak, hanem
Illésnek. Illés pedig komolyan vette Isten hozzá intézett szavát, és Elizeus
rögtön felismerte, hogy Isten hívta őt. Milyen fontos, hogy odafigyelünk Isten
szavára! Egymás számára Isten eszközei, hírnökei lehetünk. A Szentlélek pedig
felismerteti velünk, hogy abban, amit a másik mondott nekünk, maga az Isten
szólt hozzánk. Merjük hát továbbadni Isten szavát azoknak, akikhez küld minket,
hogy általunk könnyebben felismerjék Isten szándékát az életükkel!
Feladat a mai napra: Odafigyelek arra, amit mások mondanak nekem, és
az imádságban Isten elé tárom helyzetüket, átbeszélem vele, és a kapott fényt
megosztom velük.