Róm 9,28-33 (Megigazul mind, aki az Urat féli)
Az Úr
beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a
Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint
Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” Mit szóljunk ehhez? A
pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből
igazultak meg. A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő
megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. Vajon miért? Mert nem
hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében,
amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem
vall szégyent, aki hisz benne.
Szent Pál a rómaiakhoz
írt levélben összefoglalja számunkra ennek a hétnek a tanítását. Az Úr
beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. Beteljesíti és lerövidíti utódja által, azaz, Szent Fia, Jézus Krisztus
által, aki által mindenki meggyógyulhat és megigazulhat, aki benne hisz. A pogányok, akik nem törekedtek a
megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. Megismerték
Jézus tanítását, elfogadták az igazságot és belsőleg megtisztultak, megújultak.
Isten előtt igazzá váltak. Megváltoztatták életmódodjukat és követték Jézust. A
zsidók ellenben, megbotlottak a
botlás kövében, mert nem akarták Jézus elfogadni, és úgy gondolták, hogy
jobban tudják mint Jézus, hogy kicsoda az Isten és mi az ő akarata és terve.
Isten mindannyiunkat arra hív, hogy higgyünk és bízzunk benne. Ő jót akar
nekünk: gyógyulásunkat és megigazulásunkat. „Aki féli az Urat, azt
eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul. Megigazul mind, aki az Urat
féli, akárcsak a fény, ragyognak a jótettei” (Sir 32,14.16). „Isten
ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket,
sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk,
maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk:
engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk,
hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,19-21) A megigazulás
semmi más, mint az a belső folyamat, ahol engedjük, hogy Isten igazsága fokról
fokra megújítsa egész benső világunkat, felfogásunkat, érzéseinket,
gondolatainkat, megítéléseinket, és helyreállítja az Istennel való közösségünket.
Ez a boldogságra és gyógyulásra vezető út: „Boldogok a tiszta szívűek, mert
meglátják az Istent” (Mt 5,8).
Feladat a mai napra: Miben érzem, hogy Jézus számomra inkább még a botlás
köve? Keresem a Jézussal való párbeszédet, és kérem, hogy világosítsa meg
nekem tanítását, hogy egyre jobban magamévá tudjam tenni.