XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. március 16., péntek

Március 16.

Jn 19,30
Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!”

Jézus, amit most a kereszten adhattunk neked, amit az emberből megízlelhettél, csupa ecet volt. A szőlő levéből két dolgot csinálhatunk: ecetet vagy bort. S valahogy hasonlóképpen az életünk is borrá vagy ecetté tud válni, attól függően, hogyan bánunk el vele, mi az értékrendünk és célunk. Mégis, te az ecetünket is elfogadod, megízleled, s így szólsz: „Beteljesedett!” Visszacseng a fülemben, amit régen a tanítványaidnak és a téged kérdező farizeusoknak mondtál Máté házában: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9,12-13). Irgalmas Jézusom, köszönöm, hogy nem utasítottál el minket bűneink miatt! Te tudod, hogy a bűn micsoda teher számunkra. Kinél tehettük volna le? Ki szabadíthatott volna meg minket ettől a tehertől? Még arra sem vagyunk képesek, hogy egymásnak megbocsássunk, elnézzük egymás hibáit. Egy életen keresztül hordozzuk azokat a sokszor nagyon is sajgó sebeket, amiket egymáson ejtettünk. És téged is tetőtől talpig beborítottunk sebekkel. Rajtad engedtük ki dühünket, agressziónkat, gyűlöletünket, irigységünket, nem tetszésünket. Ha rád tekintek, ezt látom benned: a fájdalmak férfiját, aki tudta, mi a szenvedés; (vö. Iz 53,3). Hiszen a mi betegségeinket viselted, és a mi fájdalmaink nehezedtek rád, Igen, a mi bűneinkért szúrtak át, a mi gonoszságainkért törtek össze; a mi békességünkért ért utol a büntetés (vö. Iz 53,4-5). Az ember gonoszsága, kiengeszteletlensége a legkeserűbb ecet, és te még azt is elfogadtad, megízlelted. Kiittad a poharat, amit neked nyújtottak. Ebben teljesedett volna be a küldetésed, hogy kivégeztünk, dühünk áldozata lettél? Azt mondtad: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Odaadásod ezek szerint nem áldozat volt, hanem az irgalmasság cselekedete! „Isten azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8). „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.” (Ef 1,7-8). „Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad.” (Zsolt 112,5-6). Köszönöm, Jézusom, hogy irgalmadból beteljesedett megváltásunk. Köszönöm, hogy engemet is elfogadsz olyannak, amilyen vagyok, és az én vállamról is leveszed bűneim terhét. Köszönöm, mert Benned nyerhetek új, örök életet!

Feladat a mai napra: Törekszem arra, hogy Isten akaratát teljesítsem.