Lk
23,44-46
A
hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s
egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a
templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan
felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal
kilehelte lelkét.
Nagy
dolog történt ebben az utolsó órában: A
nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. A
nap elsötétedése Jézus halálát jelképezi. Amint a
napfogyatkozáskor a hold eltakarja egy ideig a napot, de utána
újból teljes fényben ragyog, úgy Jézus halála elvett a „világ
világosságának” ragyogásából, míg föltámadása által
vissza nem nyerte teljes és örök ragyogását. Izajás próféta
jövendölte: „A
hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig
hétszer ragyogóbb lesz, olyan, mint hét napnak a napfénye azon a
napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a
sebhelyeket. (Iz
30,26). A függöny kettéhasadása megint csak szimbolikus, hiszen a
függöny elválasztotta az embert a szentélytől, ahova csak a
főpap és csak évente egyszer léphetett be. Kettéhasadása
rámutat arra, hogy Jézus megnyitotta az utat az Istenhez. „Ő,
a mi békességünk a
közénk emelt
válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte
saját testében,...
és egy testben
kiengesztelt minket
az Istennel
kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.
(Ef 2,14.16). Jézusnak csak egy mély kiáltása marad: „Atyám,
kezedbe ajánlom lelkemet!” Szíve
legmélyebb imádsága, amit ugyancsak egy zsoltár idézete. A mai
napon imádkozzuk el vele együtt ezt a 31. Zsoltárt és így,
imádságban, kísérjük őt. Hozzád
menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban
szabadíts és ments meg engem, hallgass meg és siess hozzám! Légy
megmentő sziklám, erős, szabadító váram! Valóban te vagy a
sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! Kimentesz
a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. Kezedbe
ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram, te, hűség Istene....
Szánjuk
időt a visszatekintésre, a 31. Zsoltár segíthet nekünk ebben.
Tekintsünk vissza erre a hétre és az egész lelkigyakorlatra is.
Mi volt számomra kulcsfontosságú? Hogyan tapasztaltam meg Isten
jelenlétét, közelségét, vezetését? Hol tapasztaltam igazi
fordulatot, megtérést? Milyen hívást érzek most magamban? Milyen
(esetleg új) értelmet kapott számomra Jézus élete, kereszthalála
és a belé vetett hitem? Leírom magamnak, miért szeretnék hálát
adni az Úrnak, és mit szeretnék most tőle kérni.
Feladat
a mai napra:
Kiírom magamnak Jézus imádságát: „Atyám,
kezedbe ajánlom lelkemet.”
Napközben többször felidézem magamban, és szívből Jézushoz
csatlakozom.