XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. március 8., csütörtök

Március 8.

Mt 16,22-26
Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?

Jézus nem titkolja el tanítványai elől, hogy mi vár rá: szenvedés és halál. Tudatában van annak, hogy a szenvedést nem lehet kizárni az életből, és hogy nem mindig fognak tapsolni neki, üldöztetés is vár rá. Jézus szembenézett azzal, hogy hűséges Istenhez tartozása miatt, fejét fogják venni. A szeretet útjához a fájdalom, a szenvedés és a kereszt is hozzátartoznak. Szent Teréz anya mondta: „Ne féljetek addig szeretni, amíg az fáj, mert Jézus is így szeretett.” Nehéz számunkra megérteni ezt a logikát, a szeretet logikáját, mely az Isten logikája. A tanítványok sem értették, és a szónokuk, Péter, tiltakozásának így adott hangot: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Azért mondta ezt, mert szerette Jézust, és az ő logikája szerint, nem kívánhatta annak, akit szeret, hogy szenvedjen, hogy valami rossz történjen vele. Sokszor talán mi is így gondolkodunk? Hogyan engedheti Isten, hogy baj történjen velünk vagy valakivel, aki közel áll hozzánk? Legyen az egy betegség (pl. amikor kiderült, hogy kisgyermekük autista, a szülők méltatlankodtak azon, miért pont az ő gyermekük ilyen, miért tette Isten ezt velük?), egy negatív változás a munkahelyen, vagy egy fontos kapcsolatban. Ilyenkor elkezdünk kételkedni Isten szeretetében: hogyan fér össze a szeretet és a szenvedés? Jézus meghív minket arra, hogy belepillantsunk Isten logikájába: „Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok.” (Iz 55,8) „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” Az Isten paradoxona ez: ha odaadjuk életünket, visszakapjuk. Így pl. az időt, amit a szülők a beteg gyermek ágya mellett töltenek, nem elveszett idő, hanem ezalatt ők lesznek gazdagabb a szeretetben. Kérjük Jézustól, hogy értesse meg velünk a szeretet útját, és hogy mit jelent ezen az úton saját keresztünk hordozása. Bátorítson bennünket, hogy nem egyedül járunk ezen az úton és nem egyedül hordozzuk keresztünket, hanem vele együtt.

Feladat a mai napra: Lemondok valamiről, amit a mai napra beterveztem, és helyette gondoskodom valakiről. (pl. meglátogatok egy beteget, segítek valakinek...)