XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2018. március 7., szerda

Március 7.

Jn 8,3-11
Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Ma úgy tekintsünk Jézusra, mint olyan valakire, akitől szeretnénk Isten irgalmát megtanulni. Nem az írástudók vagy a farizeusok magatartásával, akik próbára akarták tenni. Ma arra kapunk lehetőséget, hogy összehasonlítsuk saját bánásmódunkat Jézus bánásmódjával. Kérdezzük meg önmagunktól, hogyan szoktunk reagálni, ha a másik viselkedése számunkra inkorrekt, nem helyes? Vajon nem támadnak-e bennünk olyan érzések, mint a bosszúság, a düh, a harag, és ilyenkor másféle kővel dobálunk egymásra: amely lehet egy bosszús tekintet, egy sértő szó, egy kritikai észrevétel. Hogyan szoktuk megbüntetni azt, aki hibázott? Jézus elé egy házasságtörésen ért asszonyt vittek és kérték Jézustól, hogy mondja meg, mit kell tennie vele. Jézus nem ment bele a csapdába. Mielőtt válaszolt volna, két gesztust tett, amelyek önmagukért beszéltek: Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Jézus lealacsonyítja magát, ő nem áll az ember fölött. Mintha csak azt fejezné ki ezzel, hogy Isten meghajol az ember előtt, és alulról írja meg az új törvényt: a szeretet törvényét. Jézus a földre írt: Isten már nem kőtáblára írja a törvényt [mint a Sínai hegyen, ahol az Úr átadta Mózesnek bizonyságul az Isten ujjával megírt két kőtáblát (vö. Kiv 21,18)], hanem az ember földi testébe, a szívébe akarja beleírni. Jézus azután válaszában kimondja, hogy egyedül annak van joga „kővel” megbüntetni, akinek nincs bűne. Isten, vagy az Isten fia Jézus az egyetlen, aki bűn nélkül való és ezért övé az ítélkezés joga. De még maga Jézus sem büntet, nem ítél: „Én sem ítéllek el.” Tőlünk is ezt kéri: „Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36-38) Jézus, taníts meg minket arra, hogyan lehetünk irgalmasak másokkal szemben és önmagunkkal szemben, ha valamiben hibázunk, illetve bűnt követetünk el. Mutasd meg irgalmas szívedet!

Feladat a mai napra: Ha valaki megsért engem a mai napon, megbocsátom neki.