XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. március 18., vasárnap

Március 18.



Jer 31,31-34; Zsid 5,7-9; Jn 12, 20-33
Abban az időben: Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni.

„Néhány görög odament Fülöphöz és kérte: ,,Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp erre a kérdésükre nem maga adta meg nekik a választ, hanem továbbította Jézusnak a kívánságukat. Jézus érdekes módon válaszolt: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. ...” A görögök talán azért voltak kíváncsiak Jézusra, mert a nagy csodatevőt, a híres prédikátort, a tömegeket mozgatót akarták látni. De az, aki csak Jézus sikerére, győzelmére, hatalmára figyel, nem fogja felfedezni, hogy valójában kicsoda Jézus. Ő tudta, hogy mi vár rá, milyen úton kell az Atyát megdicsőíteni: magára kell vennie emberré levésének végső következményeit. Tudta, hogy szenvedése, kereszthalála mindenki számára a hit nagy próbája lesz. Ezért tanítványait előkészítette erre a „botrányra”: „Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad ”(Lk 18,31-33). Nehéz volt a tanítványoknak ezt felfogni, valójában csak Jézus feltámadása után kezdték megérteni. Nekünk sem könnyebb a szenvedő Jézusban Isten dicsőségét felismerni. Ezért minden évben, nagyböjtben a szenvedő és a kereszten függő Jézusra figyelünk. Ő az a búzaszem, amely a földbe hullt, és meghalt, de ezáltal sok gyümölcsöt hozott. A keresztfán kiontott vére által megszerezte nekünk az üdvösséget.
Mi is szeretnénk látni Jézust! Engedjük meg, hogy Jézus nekünk is beszéljen a szeretet útjáról. „Uram, Jézus, segíts megérteni a búzaszem sorsát, hogy én is képes legyek magamnak meghalni azért, hogy másoknak élete legyen.”
Feladat a hétre: Próbálok másokat úgy szeretni, mint Jézus tette. Lemondok önzésemről, kényelmemről azért, hogy több szeretet fakadjon mások számára.