Jer 31,31-34; Zsid 5,7-9; Jn 12, 20-33
Abban az időben: Azok
között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány
görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és
kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán
András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött
az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a
búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben
a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem,
és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja
az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől
az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg
nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét
megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy
mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta
nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét.
Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt
azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni.
„Néhány görög odament Fülöphöz és kérte: ,,Uram,
látni szeretnénk Jézust.” Fülöp erre a kérdésükre nem maga adta meg nekik a választ, hanem
továbbította Jézusnak a kívánságukat. Jézus érdekes módon válaszolt: „Eljött
az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a
búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. ...” A görögök talán azért voltak kíváncsiak Jézusra, mert
a nagy csodatevőt, a híres prédikátort, a tömegeket mozgatót akarták látni. De
az, aki csak Jézus sikerére, győzelmére, hatalmára figyel, nem fogja
felfedezni, hogy valójában kicsoda Jézus. Ő tudta, hogy mi vár rá, milyen úton
kell az Atyát megdicsőíteni: magára kell vennie emberré levésének végső
következményeit. Tudta, hogy szenvedése, kereszthalála mindenki számára a hit
nagy próbája lesz. Ezért tanítványait előkészítette erre a „botrányra”: „Akkor
félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe,
s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek.
Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán
megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad ”(Lk 18,31-33). Nehéz volt a
tanítványoknak ezt felfogni, valójában csak Jézus feltámadása után kezdték
megérteni. Nekünk sem könnyebb a szenvedő Jézusban Isten dicsőségét felismerni.
Ezért minden évben, nagyböjtben a szenvedő és a kereszten függő Jézusra
figyelünk. Ő az a búzaszem, amely a földbe hullt, és meghalt, de ezáltal sok
gyümölcsöt hozott. A keresztfán kiontott vére által megszerezte nekünk az
üdvösséget.
Mi is szeretnénk látni Jézust! Engedjük meg, hogy Jézus nekünk is beszéljen
a szeretet útjáról. „Uram, Jézus, segíts megérteni a búzaszem sorsát, hogy én
is képes legyek magamnak meghalni azért, hogy másoknak élete legyen.”
Feladat a hétre: Próbálok másokat úgy szeretni, mint Jézus tette. Lemondok önzésemről,
kényelmemről azért, hogy több szeretet fakadjon mások számára.