Iz 52,14 (Jézus vállára veszi a keresztet)
Amint sokan megborzadtak láttán, - hiszen oly
dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet
ámulni rajta,
Jézus, te válladra vetted a keresztedet. Magad vitted el a koponyák helyére
(vö. Jn 19,17). Az emberek ámultak, sokan megborzadtak láttán, mert valóban
dicstelennek látszottál: agyonzúzva, agyonnyúzva, mint aki az emberek prédájává
lett. Ez lenne az Isten fia, a Messiás, aki azért jött, hogy megváltson minket?
Mégis, úgy fog majd minden nemzet ámulni rajtad, amikor kiderül, hogy valóban
Isten fia voltál (vö. Mk 15,39).
Mennyire nehéz elhinnünk, hogy a keresztutunknak teljesen más értelme van,
mint amit első szemre látunk. A társadalom daliákat akar látni, és mi azok
igyekszünk lenni. De ha betegség ér, vagy egy súlyos válsághelyzet áll elő a
családban, akkor megborzadnak, s mi magunk is megborzadunk. Sokszor
elkeseredünk, mert dicsteleneknek látszunk, mert elveszítjük emberi
ábrázatunkat, és egyre kevésbé hasonlítunk arra a prototípusra, amelyet a
társadalom elénk vetít. De te nem az ember külsejét nézed, hanem a szívét (vö.
1Sám 16,7). Ékességünk a hitünk, a szeretethez való ragaszkodásunk,
önfeláldozásunk, hogy másoknak életet adjunk. Uram, kérlek, adj nekünk
bátorságot, hogy a te szemeiddel lássuk életünket, hogy naponta felvegyük
keresztünket, és kövessünk téged. Még akkor is, ha utunk el fog térni a tömeg
útjától, még akkor is, ha látszólag mi vagyunk a vesztesek. Kérlek, szabadíts
meg minket attól a vágytól, hogy jó képet mutassunk magunkról! Inkább te alakítsd ki bennünk a legcsodálatosabb képet,
isteni képedet.
Feladat a mai napra: Ma Jézussal
együtt hordozom mindennapi keresztemet.