Lk
19,1-10
Aztán
odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű
tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust
szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű
volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy
láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért,
felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te
házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és
boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték,
hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az
Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a
szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négy annyit
adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség
köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia
azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Az
evangélium Jézusnak több emberekkel való találkozásáról is
beszámol. Sokszor a konkrét személy nevét is rögzítették, így
számunkra sem maradnak névtelenül, mint pl. Zakeus. Ebből is
Isten szeretetének egy fontos tulajdonságát láthatjuk, az Isten
szeretete, nem „tömegszeretet”. Ő személyesen fordul minden
egyes emberhez. És Jézus is, minden egyes embernek valamennyire
másképp fejezte ki az Isten szeretetét. Jézus egyetemes
szeretettel szerető szíve senkit sem zárt ki az Atya szeretetéből.
Látjuk, ahogyan kapcsolatba lépett a bűnösökkel és a
betegekkel. Ez a viselkedése elutasításra, értetlenségre talált,
mivel áthágta a társadalmi és vallási szabályokat, előírásokat.
Jézus nem konvencionális cselekvésekkel mutatta meg az Isten igazi
arcát: a szeretet teljes, irgalmas arcát. A mai idézetet kétféle
szempontból közelíthetjük meg: Zakeus szemszögéből vagy Jézus
oldaláról. Mindkét oldalról közelítve igaz azonban, hogy két
vágyakozó találkozott itt. Isten arra vágyakozott, hogy Zakeus
lelkileg meggyógyuljon, és Zakeus arra vágyakozott, hogy
megtalálja az igazi megbecsülést, hogy találjon valakit, aki
szereti őt, nem annak alapján, amije van, hanem önmagáért. -
„hiszen
ő is Ábrahám fia, Isten
gyermeke”. Pedig
eddig Zakeus éppen azon próbálkozott, hogy gazdagsága és vagyona
miatt tartsák értékesnek. Meg is tapasztalta, hogy ez így nem
működik. Csak amikor Jézus befogadó tekintetével találkozott,
akkor érezte magát mélyen szeretve. És ez a szeretet adta meg
számára a lehetőséget a belső változáshoz, amely aztán
tettekben is konkretizálódott. Arra hív meg Jézus minket a mai
napon, hogy újra megtapasztaljuk szerető tekintetét és irántunk
érzett személyesen szeretetét. A másik fontos dolog pedig, hogy
engedjük, hogy bennünk is egyetemes szívet formáljon. Vizsgáljuk
meg, hol határolódunk el a másik embertől? Hol nézzük le a
másikat, ahelyett, hogy az ő személyét egészen értékelő,
megbecsülő tekintettel néznénk? És mikor gondoljuk a másikat
bűnössége miatt érdemtelennek? Ha befogadjuk Jézust a szívünkbe,
Ő majd megosztja velünk szerető szívét és megmutatja, hogy a
másik embernek a szeretet éppen melyik gesztusára van szüksége.
Feladat
a mai napra:
Keresem a szemkontaktust az emberekkel, akikkel ma találkozom. Egy
valakivel több időt is szentelek a beszélgetésre.