XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. február 1., szombat

Február 1.



Iz 2,1-5                                 (A háború elkerülése)

Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről. Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek, felé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!

Az ötödik parancsolat tiltja az emberi élet szándékos elpusztítását. A minden háború által okozott bajok és igazságtalanságok következtében az Egyház nagyon kér mindenkit, hogy imádkozzon és tegyen meg mindent azért, hogy az isteni Jóság szabadítson meg bennünket a háború ősi rabszolgaságából (II. Vat. Zsinat: GS 81). (KEK 2307). Minden állampolgárnak és kormánynak azon kell munkálkodnia, hogy elkerüljék a háborút. "Amíg a háború veszélye fönnáll és nem lesz megfelelő erővel rendelkező nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát, föltéve, hogy már kimerítették a békés megegyezés minden lehetőségét." (II. Vat. Zsinat: GS 79) (KEK 2308). A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:
·       a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;
·       a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;
·       a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;
·       a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében.
Ezek az "igazságos háború" doktrinájában fölsorolt hagyományos elemek. Az erkölcsi megengedettség e föltételeinek elbírálása azok okos ítéletére tartozik, akik felelősek a közjóért. (KEK 2309). A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni. Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a béke megőrzéséhez. (II. Vat. Zsinat: GS 79) (KEK 2310). Az államhatalomnak méltányosnak kell lennie azok esetében, akik lelkiismereti okokból megtagadják a fegyverek használatát; ezek viszont kötelesek valamilyen más formában az emberi közösséget szolgálni (II. Vat. Zsinat: GS 79). (KEK 2311). Az Egyház és az emberi értelem hirdeti az erkölcsi törvény változatlan érvényességét fegyveres konfliktusok idején is. "Ha pedig szerencsétlen módon már kitört a háború, ezáltal nem válik minden megengedetté a harcoló felek között." (II. Vat. Zsinat: GS 79) (KEK 2312). A nem harcolókat, a sebesült katonákat és a hadifoglyokat tisztelni kell és emberségesen kell velük bánni. Azok a cselekmények, amelyek nyilvánvalóan ellenkeznek a népek jogával és annak általános elveivel, nemkülönben az ilyen cselekményeket elrendelő parancsok, bűntények. A vak engedelmesség nem menti föl azokat, akik ilyen parancsoknak engedelmeskednek. Így egy nép, egy nemzet vagy egy etnikai kisebbség kiirtását halálos bűnként kell elítélni. Erkölcsileg köteles ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek "népirtást" rendelnek el. (KEK 2313). "Minden olyan háborús cselekmény, mely egész városoknak vagy széles területeknek és lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását célozza, bűncselekmény Isten és ember ellen, amit következetesen és habozás nélkül kárhoztatni kell." (II. Vat. Zsinat: GS 80) A modern háború azzal a kockázattal jár, hogy alkalmat nyújt ilyen bűntények elkövetésére azoknak, akik tudományos fegyverek, különösen atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek birtokában vannak. (KEK 2314). A fegyverek fölhalmozása sokak szerint a lehetséges ellenségek háborútól való távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti béke biztosítására. A távoltartásnak e módja tekintetében komoly erkölcsi fönntartások vannak. A fegyverkezési hajsza nem biztosítja a békét. Ahelyett, hogy megszüntetné a háború okait, kockáztatja, hogy még súlyosbítja is. A hatalmas összegek elköltése az egyre újabb fegyverek előállítására megakadályozza a rászoruló népek megsegítését (Vö. VI. Pál pápa: Populorum progressio enciklika, 53). A túlfegyverkezés megsokszorozza a konfliktusok okait és növeli kiterjedésük veszélyét. (KEK 2315). A fegyvergyártás és fegyverkereskedelem a nemzetek és a nemzetközi közösség közjavát érinti. Ennél fogva a közhatalomnak joga és kötelessége ezeket szabályozni. A rövidtávú egyéni vagy kollektív érdekek hajszolása nem szentesítheti az ilyen vállalkozásokat, melyek szítják a gyűlöletet és a konfliktusokat a népek között és lehetetlenné teszik a nemzetközi jogrendet. (KEK 2316). Az igazságtalanságok, a szélsőséges gazdasági vagy társadalmi egyenlőtlenségek, az irigység, a bizalmatlanság és a gőg, amelyek károsan hatnak egyes emberek és a nemzetek között, szüntelenül veszélyeztetik a békét és háborúkat okoznak. Mindaz, amit e rendetlenség leküzdésére tesznek, hozzájárul a béke építéséhez és a háború elkerüléséhez: "Amilyen mértékben bűnösök az emberek, olyan mértékben fenyeget a háború réme, és ez így is marad Krisztus eljöveteléig; amilyen mértékben pedig egyesülnek a szeretetben, legyőzik a bűnt és uralkodnak az erőszakon is, míg csak be nem teljesedik a Szentírás szava: „Ők pedig ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2,4)" (II. Vat. Zsinat: GS 78) (KEK 2317).
Feladat a mai napra: A mai napon lehetőséget keresek arra, hogy családommal, barátaimmal együtt imádkozzunk a világbékéért, különösképpen a Közel-Keleti országokban.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma