XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. november 27., csütörtök

November 27.



1Kir 17, 7-16                   (Isten csodát tud művelni,ha elengedem, amibe kapaszkodom)

 Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.  Akkor az Úr így szólt hozzá: "Kelj útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad."  Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony - rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: "Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!"  Amikor elment hozni, utána szólt: "Hozz egy harapás kenyeret is!"  Azt felelte: "Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk."  Illés azonban így válaszolt neki. "Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts.  Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre."  Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is.  A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.

Az Istennel való párbeszédben ráébredünk arra, hogy az ő logikája más, és teljes bizalmat kíván tőlünk. Vannak élethelyzetek, amikor olyasmire hív minket, ami számunkra teljesen lehetetlennek tűnik. A fönti történetben nem kis dolgokról van szó, hanem létfontosságú dolgokról. Isten arra kéri az özvegyasszonyt Illésen keresztül, hogy még az utolsó falat kenyerét is engedje át neki, tehát még a saját életéhez se ragaszkodjon. Micsoda nehéz kéréssel szembesítette őt Illés! Olyan ez, mint annak az embernek a helyzete, aki egy mély szakadékba zuhant, és sikerült egy faágon megkapaszkodnia. És egy hang megszólalt: Engedd el! – Mit tennék? Az özvegyasszony megteszi! Teljes bizalommal átengedi magát Isten szavának. És így megtapasztalhatta e bizalomnak csodálatos erejét! Ha te mondod, Uram, megteszem! Erre a bizalomra hív minket is: Ne félj, csak bízzál! És akkor észrevehetjük, hogy Isten egyáltalán nem játszik az életünkkel, nem önkényesen bánik velünk, nem hagy minket a szakadékban lezuhanni, nem hagyja, hogy porul járjunk, vagy elvesszünk: hanem megmutatja nekünk szeretetének nagyobb jelét: Valóban gondoskodik rólunk, amint azt megígérte: A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.
Feladat a mai napra: Mire hív engem ma Isten? Mi az, amit már talán jó párszor kért tőlem, de féltem megtenni? Elbeszélgetek róla, és kérem a Szentlélek segítségét, hogy erősítse meg hitemet és bizalmamat.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma