XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. november 30., vasárnap

November 30.



1. Hét: „Nézd, máris jövök” - a közeledő Isten

Bevezető:
A mostani vasárnappal elkezdődött az adventi idő. A bevásárló központokban, boltokban azonban már két hete megvan és csillog a karácsonyi díszítés. Úgy tűnik, hogy a felgyorsult világnak mindig meg kell előznie az időt. De mire hív ez a sietség? Vajon nem arra, hogy még több idő alatt még többet vásároljunk, fogyasszunk, amely azt sugallja, hogy benne találjuk meg a boldogságot, az örömet? Legutóbbi apostoli buzdításában Ferenc pápa hívja fel a figyelmünket ennek veszélyére: „A mai világnak – a maga sokféle és nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy veszedelme az egyénközpontú szomorúság, mely a kényelmes és kapzsi szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt lelkiismeretből fakad.” És hozzáteszi, hogy a hívek is „kétségtelenül ki vannak téve ennek az állandó veszélynek.” (Evangelii Gaudium 2) 2014 adventjének kezdetén újra e kérdés előtt állunk: hogyan szeretnénk idén megélni a karácsonyra való felkészülési időt? Hagyjuk, hogy belesodródjunk a ragyogó világ kínálatába, a sok bevásárlásba, a sok tennivalóba, vagy hagyunk-e időt arra, hogy a karácsonyi ünnep lényegére figyeljünk? A hétköznapok lelkigyakorlatán való részvételünk azonban annak a jele, hogy igen, szeretnénk belsőleg is készülni Isten eljövetelére, Isten megtestesülésének az ünnepére. A következő hétben arra az Istenre szentnénk irányítani figyelmünket, aki már úton van felénk és arra szólít fel minket: „Örülj és ujjongj Sion leánya, mert nézd, máris jövök, hogy nálad lakjam.” (Zak 2,14) Mert bármennyire is advent a várakozás ideje, de ugyanúgy az örömé is. A várakozás már magában foglalja az előre örülést Jézus születésének ünnepén. Hiszen azzal az örömmel akar megajándékozni az adventi idő, amely a mindig újra hozzánk közelgő Jézussal való találkozásból fakad. Erre a találkozásra a mindennapjainkban, a hétköznapi életünkben hív minket e lelkigyakorlat. Ez szintén Ferenc pápának a meghívása: Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, mert „senki nincs kizárva abból az örömből, melyet az Úr hozott”. (EG 3) Hagyjunk időt és teret a mindennapi bibliai idézeten keresztül, hogy Isten megszólítson, megtaláljon bennünket, hogy találkozzunk vele, és így megújítsa bennünk az evangélium örömét. „Az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Vele mindig megszületik és újjászületik az öröm.” (EG 1)
Kérjük a Szűzanyát, Máriát, Jézus édesanyját és a mi édesanyánkat, hogy kísérjen adventi utunkon, és segítsen imádságos magatartásával: „Ő az is, aki »szívében el-el gondolkodva« (Lk 2,19) gondosan megőrzött mindent. Mária képes felismerni Isten Lelkének nyomait a nagy eseményekben, és azokban is, amelyek felfoghatatlannak látszanak. Szemléli Isten misztériumát a világban, a történelemben, minden egyes ember hétköznapi életében.” (Evangelii Gaudium 288.) Szemlélő, gondoskodó szívére bízzuk rá életünket mindazzal, amink van és amik vagyunk, különösképpen e vágyunkat, hogy karácsonykor újra megszülethessen bennünk Jézus és vele együtt az az öröm is, amelyet először az angyal hirdetett  Máriának, „Örvendjél, Mária”, majd később a betlehemi pásztoroknak: „Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus.” (Lk 2,10.11).




Napi elmélkedéshez:     Lk 1,26-27; Zsolt 139,1-6

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.

Egy lelkigyakorlat elején mindig segít, ha megállok és magamra tekintve megfogalmazom, mit várok a mostani lelkigyakorlattól, mire vágyok, milyen kérdések, kívánságok vannak bennem? Mit szeretnék Istentől kérni? Hová akarom, hogy elvezessen engem? Milyen Istennel szeretnék találkozni? Milyen számomra az az Isten, aki már készül a velem való találkozásra?
„A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt.” Hová? Kihez? Bár azonnal tudnánk ezekre a kérdésekre válaszolni, hiszen ismerős a történet, mégis hagyjuk, hogy a mai imádságban elidőzzünk a válasznál. Az emberiség története, mint az egyéni ember története a nagyvilág eseményei közepette nem Istentől függetlenül játszódik le, hanem benne Isten üdvösségtörténete zajlik le. Amikor Isten megteremtette a világot, nem hagyta magára teremtményeit, még kevésbé az embert, akit gondoskodó szeretettel kísér. Ennek valóságát Pál apostol szépen fogalmazza meg: „A teremtő Isten ... az ég és föld Ura. ... ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,24-28). Isten mint a történelem ura azt is meghatározta, mikor jöjjön el az idő teljessége, és megtestesülésének ideje. Isten tetszése volt, hogy egy fialtál lány volt az, aki kulcsszerepet kapott az üdvtörténetben. Egy fiatal lány, aki egy konkrét időben, egy konkrét földi helyen lakott, egy konkrét élethelyzetben, és akinek saját neve is volt. „Az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.” Képzeljük bele magunkat Mária életébe, hogyan nézett ki az, ahol lakott, mit jelentett, hogy volt jegyese, stb.? Utána pedig tekintsünk saját életünkre: milyen a mostani élethelyzetünk? Milyenek a családi körülményeink? Voltak változások az utolsó időben? Milyen külső és belső világot fog találni nálunk a hozzánk érkező Isten?

Feladat a mai napra: Átírom a zsoltárt saját szavaimmal, belefoglalva konkrét életemet.

Este:Visszatekintés a napra: Isten jelenlétébe helyezem magamat. Kérem, hogy tekintetével tudjak visszatekinteni a napomra. Mit éltem meg, tettem vagy mondtam? Kifejezem Istennek hálámat. Miért szeretnék ma különösen hálát adni? Talán azért, hogy ismer engem, hogy ma mindenben velem volt? Köszönöm, Istenem, hogy …
 

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma