MTörv 28,2-6.8-11 (Áldott leszel, ha jössz és ha mész.)
Mind
rád szállnak és teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te
Istened szavára. Áldott leszel a városban és áldott a határban. Áldott lesz
méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid
szaporulata. Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. Áldott leszel, ha jössz
és áldott leszel, ha mész. Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled
műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az
Úr, a te Istened ad neked. Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha
szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz. A föld
népei mind látják majd, hogy te az Úr nevét viseled és félni fognak tőled. Az
Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és
földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak.
Az őskortól kezdve mind a mai napig mindig
nagyon fontos volt, hogy áldás, Isten áldása legyen azon, amit az ember tesz és
tervez. Hiszen Isten áldása nélkül nem lehetnek gyümölcsözőek tetteink. Ha
Isten jókívánságai kísérnek bennünket, gyümölcsöt terem az életünk. Az áldás
nem más, mint a jót előidéző szó és gesztus Isten részéről. A mai szentírási szakaszban
Isten áldását adja sok mindenre: az emberre, a nő méhének gyümölcsére, a föld
termésére, az állatokra, a munkaeszközökre. Az áldás ősforrása maga az Isten.
Szép látni itt, hogy nem marad ki senki és semmi Isten áldásából. Ha
figyelmesen olvassuk ezt az idézetet, észrevehetjük, hogy Isten áldása
feltételhez van kötve: rád szállnak és
teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára. Isten
csak arra tud áldást mondani, ami elképzeléseivel megegyezik. Máskor viszont
azt látjuk, hogy Isten feltétel nélkül is adja áldását. Ilyenkor az áldás
szavai hatékonyak és visszavonhatatlanok, még akkor is, ha valaki csak kicsalja
azokat (amint láthatjuk ezt Jákob esetében). Az áldás legősibb szavaiból
kitűnik, hogy áldást igazából csak az Úr adhat. Akit Ő megáld, az maga is áldás
forrásává lesz. Milyen szép szokás, amikor a másik embernek, családtagjainknak
kívánjuk Isten áldását: Áldjon meg téged az Úr! Elgondolkodhatunk rajta újra és
újra, miért tesszük ezt, miért vannak a különböző áldások, pl. a házi áldás, a
szülők áldása, szent tárgyakkal végzett megáldás. Még mindig emlékszem arra,
amikor egyszer busszal mentem vissza Magyarországra és Milánó megállónál
láttam, ahogy egy férfi búcsúzott a lányától, homlokára keresztet rajzolva.
Biztosan magyarok. - gondoltam és így is volt. Válóra váltak akkor ezek a
szavak: A föld népei mind látják majd,
hogy te az Úr nevét viseled.
Feladat a mai napra: Tudatosan áldást mondok családom tagjaira
többször is a nap folyamán, Isten áldását kívánva.