XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. július 26., vasárnap

Július 26.



2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15
Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?” Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.” A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?” Jézus erre azt mondta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!” Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!” Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

A mai Evangéliumban arról hallunk, hogy Jézus csodálatosan megszaporította a kenyeret és enni adott több mint ötezer embernek. Sőt, miután mindenki jóllakott, tizenkét kosár maradékot szedtek össze. „Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” És erőszakkal királlyá akarták őt tenni.
Milyen érdekes az ember! Mennyire emberi tulajdonság az, hogy valamit magunkévá akarunk tenni: pl. kicsi gyermekkorunkban mindent a szánkba veszünk, hogy megismerjük az adott tárgyat, de amikor a szánkban van, akkor már igazából a miénk lett. Vagy magatartásunk a vakációban, idegen helyen, országban, hogy mindenféle ajándéktárgyakat vásárolunk kedveseinknek, és ezzel valamit magunkkal akarunk vinni abból a szépségből, amit tapasztaltunk az adott helyen. E mögött az látszódik, hogy nem akarjuk elengedni azt, ami számunkra jó, magunkévá karjuk tenni. Valami ilyesmi játszódik le az evangéliumban is. Az emberek a maguk módján magukévá akarják tenni Jézust, azt akarják, hogy királyuk legyen. Ilyen módon meg akarják örökíteni azt a jót, amit nála tapasztaltak: hogy mindenki eleget kap, jóllakhat. Itt végre nem olyan emberrel találkoznak, aki ki akarja őket zsákmányolni, hanem, aki őket szolgálja.
De Jézus nem akar belemenni ebbe a játszmába, visszavonul egészen egyedül. De miért nem akarta, hogy királlyá tegyék? Egy nagyon ősi probléma húzódik meg e mögött: Izrael királyainak problémája. Kezdetben maga Isten volt Izrael királya, vezetője. De a zsidó nép azonban elégedetlen volt, földi királyt követelt, mert a környező országokban is királyok uralkodtak. Ezzel megtagadták Isten királyságát. Királyaik közül sokan voltak, akik nem Isten útján jártak, és tönkretették az országot. Érthető, hogy amikor az emberek látják Jézus csodatetteit, királlyá akarják őt tenni. Végre egy igazságos ember van köztük, akinek hatalma van. Ő rendet tudna tenni az országban. De Jézus visszavonul tőlük, mert nem földi király akar lenni, hanem helyre akarja állítani Isten országát/uralmát. Benne az élő Isten jelent meg, aki az embereknek enni ad, aki bőséggel táplálja őket, és gondoskodik népéről. Jézus azt akarja, hogy felismerjék igazi mivoltát, higgyenek benne és kövessék őt. Visszavonulásával Jézus azt akarja kifejezni: Isten a ti királyotok! Ti az Ő népe vagytok, Ő meg a ti Istenetek. Nem kell más király. Ha hisztek Bennem és követitek tanításomat, akkor helyre fog állni a szeretet, a béke és az igazságosság országa!
Feladat a mai napra: Engedjük, hogy Jézus, az igazi királyunk, igéjével és eucharisztikus Testével tápláljon minket. Hallgassunk rá és kövessük őt.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma