2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15
Mindezek
után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt,
mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és
leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte
Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?” Ezt pedig azért mondta,
hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte
neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami
kevés jusson.” A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: „Van
itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?” Jézus
erre azt mondta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen.
Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a
kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a
halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta
tanítványainak: „Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy
semmi el ne vesszen!” Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami
megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig,
látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: „Bizonyára
ez az a próféta, aki eljön a világra!” Amikor Jézus észrevette, hogy arra
készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre,
egészen egyedül.
A mai Evangéliumban arról hallunk, hogy Jézus csodálatosan megszaporította
a kenyeret és enni adott több mint ötezer embernek. Sőt, miután mindenki
jóllakott, tizenkét kosár maradékot szedtek össze. „Amikor pedig az emberek
látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a
próféta, aki a világba jön.” És erőszakkal királlyá akarták őt tenni.
Milyen érdekes az ember! Mennyire emberi tulajdonság az, hogy valamit
magunkévá akarunk tenni: pl. kicsi gyermekkorunkban mindent a szánkba veszünk,
hogy megismerjük az adott tárgyat, de amikor a szánkban van, akkor már igazából
a miénk lett. Vagy magatartásunk a vakációban, idegen helyen, országban, hogy
mindenféle ajándéktárgyakat vásárolunk kedveseinknek, és ezzel valamit
magunkkal akarunk vinni abból a szépségből, amit tapasztaltunk az adott helyen.
E mögött az látszódik, hogy nem akarjuk elengedni azt, ami számunkra jó,
magunkévá karjuk tenni. Valami ilyesmi játszódik le az evangéliumban is. Az
emberek a maguk módján magukévá akarják tenni Jézust, azt akarják, hogy
királyuk legyen. Ilyen módon meg akarják örökíteni azt a jót, amit nála
tapasztaltak: hogy mindenki eleget kap, jóllakhat. Itt végre nem olyan emberrel
találkoznak, aki ki akarja őket zsákmányolni, hanem, aki őket szolgálja.
De Jézus nem akar belemenni ebbe a játszmába, visszavonul egészen egyedül.
De miért nem akarta, hogy királlyá tegyék? Egy nagyon ősi probléma húzódik meg
e mögött: Izrael királyainak problémája. Kezdetben maga Isten volt Izrael királya,
vezetője. De a zsidó nép azonban elégedetlen volt, földi királyt követelt, mert
a környező országokban is királyok uralkodtak. Ezzel megtagadták Isten
királyságát. Királyaik közül sokan voltak, akik nem Isten útján jártak, és
tönkretették az országot. Érthető, hogy amikor az emberek látják Jézus
csodatetteit, királlyá akarják őt tenni. Végre egy igazságos ember van köztük,
akinek hatalma van. Ő rendet tudna tenni az országban. De Jézus visszavonul
tőlük, mert nem földi király akar lenni, hanem helyre akarja állítani Isten
országát/uralmát. Benne az élő Isten jelent meg, aki az embereknek enni ad, aki
bőséggel táplálja őket, és gondoskodik népéről. Jézus azt akarja, hogy
felismerjék igazi mivoltát, higgyenek benne és kövessék őt. Visszavonulásával
Jézus azt akarja kifejezni: Isten a ti királyotok! Ti az Ő népe vagytok, Ő meg
a ti Istenetek. Nem kell más király. Ha hisztek Bennem és követitek
tanításomat, akkor helyre fog állni a szeretet, a béke és az igazságosság
országa!
Feladat a mai napra: Engedjük, hogy Jézus, az igazi királyunk,
igéjével és eucharisztikus Testével tápláljon minket. Hallgassunk rá és
kövessük őt.