Zsolt 8 (Ismerjük fel, hogyan
kellene irányítanunk, gyakorolnunk és korlátoznunk hatalmunkat)
2Uram, mi Urunk, milyen
csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja 3a gyermekek és a kicsinyek ajka.
Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a
lázadót. 4Bámulom az eget, kezed
művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. 5Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az
ember fia, hogy gondot viselsz reá? 6Majdnem
isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. 7Hatalmat adtál neki kezed műve fölött,
mindent lába alá vetettél: 8minden
juhot és barmot, a mezők vadjait, 9az
ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering, 10Uram,
mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!
78. Ugyanakkor a zsidó-keresztény
gondolkodás demitizálta a természetet. Nem hagyott fel azzal, hogy csodálja
gyönyörűségéért és végtelenségéért, de már nem tulajdonított neki isteni
jelleget. Ekképpen még nagyobb nyomatékot kap a kötelezettségünk vele szemben.
A természethez való visszatérés nem történhet az ember szabadságának és
felelősségének kárára, aki része a világnak, és kötelessége kifejleszteni
képességeit, hogy megőrizze a világot, és éljen a benne rejlő lehetőségekkel.
Ha felismerjük a természet értékét és törékenységét, valamint a képességeket,
amelyeket a Teremtő adott nekünk, ez ma lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a
korlátlan anyagi fejlődés modern mítoszával. A törékeny világ, benne egy emberi
lénnyel, akire Isten rábízta a róla való gondoskodást, arra hívja értelmünket,
hogy ismerje fel, hogyan kellene irányítanunk, gyakorolnunk és korlátoznunk
hatalmunkat.
Feladat a mai napra: Egy konkrét
tettel hozzájárulok a környezet megőrzéséhez.