Kiv 17, 8-13; 2 Tim 3, 14 – 4, 2; Lk 18, 1-8
A
választott nép pusztai vándorlása idején történt: Az amalekiták előrenyomultak,
hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. Mózes így szólt Józsuéhoz:
,,Válassz ki nekünk férfiakat, és szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig
holnap Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.'' Józsue úgy tett,
ahogy Mózes parancsolta, és megütközött az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal
és Hurral fölment a domb tetejére. Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az
izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak
fölényhez. Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és
ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a
másik a másik oldalon. Így karja kitárva maradt napszálltáig. Józsue pedig
kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.
Isten kezdettől
fogva úgy akarta, hogy legyenek emberek saját képmására és hasonlatosságára,
akik betöltik és uralják a földet. Azt akarta, hogy nemcsak az állatvilág, de
az emberek is sokasodjanak, közösséget alkossanak. De milyennek akarta Isten az
emberi közösséget? Ha a mai olvasmányt, szentleckét és evangéliumot ebben a
fényben olvassuk, pár nagyon lényeges dolgot fedezhetünk fel. Isten elsősorban
azt akarja, hogy nemcsak az ember, hanem az emberi közösség is a Szentháromság
képmása legyen. Amint az Atya szereti a Fiút és a Fiú teljes szívből és
odaadásból viszontszereti az Atyát, és a köztük áramló szeretet maga a
Szentlélek jelenléte, úgy arra vágyik, hogy az ember is, akit Fia képmására
teremtett, részt vegyen ebben az állandó önátadásban, szeretetáramlásban. Ezért
az emberi társadalom szíve az Istenbe vetett hit, Isten és a felebarát
szeretete és szolgálata, az Isten igéjének hallgatása és tanítása. Az olvasmány
és az evangélium a kitartó imádság fontosságára mutatnak rá. Izrael népének a
pusztai vándorlás idején sok más néppel kellett megküzdenie, míg el nem
foglalhatta az ígéret földjét. Az amalekitákkal való harcban Mózes egy igen
érdekes módszert alkalmaz, mely aztán segít az ellenség legyőzésében: Mózes
Isten botjával kezében fölment a hegyre és kitárt karral imádkozott. Imádsága
erőt adott népének, ha pedig ellankadt, lelankadt a harcosok ereje is. Ezt
jelképesen is érthetjük: Egy társadalom csak úgy tud jól működni, ha szívében
ott él az Istenbe vetett hit, a remény és a szeretet. Ezért mennyire fontosak
egy társadalomban az imádkozó emberek! Sokszor azokat tartják a
legértékesebbeknek, akik hatékonyan tudnak dolgozni a közösség javáért, a
betegek, idősek és képességeikben korlátozottak kevesebbet érnek. De pontosan
ez az igerész arra mutat rá, hogy a teljes erejükben lévő dolgozók csak akkor
tudnak hatékony munkát végezni, ha közben a háttérben imádkoznak. Imádkozni
pedig mindenki tud. Az imádkozók az emberi közösség szívében a lüktető erő.
Mennyire fontos, hogy újra felismerjük a háttérima erejét és szükségességét.
Mennyire fontos buzdítani idős és beteg családtagjainkat, barátainkat,
ismerőseinket, hogy imádkozzanak, hiszen igen értékes munkát végeznek a
társadalomért!
Feladat a mai napra: Hogyan tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy a
környezetem szentháromságos közösséggé tudjon alakulni? Átgondolom, hogyan
segíthetek abban, hogy magyar társadalmunk számára kibővüljön a háttérben
imádkozók közössége, akik biztosítják a kitartást a közjó, a keresztény értékek
és erényekért folytatott harcban?