XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. október 16., vasárnap

Október 16.



Kiv 17, 8-13; 2 Tim 3, 14 – 4, 2; Lk 18, 1-8
A választott nép pusztai vándorlása idején történt: Az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. Mózes így szólt Józsuéhoz: ,,Válassz ki nekünk férfiakat, és szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig holnap Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.'' Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, és megütközött az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így karja kitárva maradt napszálltáig. Józsue pedig kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.

Isten kezdettől fogva úgy akarta, hogy legyenek emberek saját képmására és hasonlatosságára, akik betöltik és uralják a földet. Azt akarta, hogy nemcsak az állatvilág, de az emberek is sokasodjanak, közösséget alkossanak. De milyennek akarta Isten az emberi közösséget? Ha a mai olvasmányt, szentleckét és evangéliumot ebben a fényben olvassuk, pár nagyon lényeges dolgot fedezhetünk fel. Isten elsősorban azt akarja, hogy nemcsak az ember, hanem az emberi közösség is a Szentháromság képmása legyen. Amint az Atya szereti a Fiút és a Fiú teljes szívből és odaadásból viszontszereti az Atyát, és a köztük áramló szeretet maga a Szentlélek jelenléte, úgy arra vágyik, hogy az ember is, akit Fia képmására teremtett, részt vegyen ebben az állandó önátadásban, szeretetáramlásban. Ezért az emberi társadalom szíve az Istenbe vetett hit, Isten és a felebarát szeretete és szolgálata, az Isten igéjének hallgatása és tanítása. Az olvasmány és az evangélium a kitartó imádság fontosságára mutatnak rá. Izrael népének a pusztai vándorlás idején sok más néppel kellett megküzdenie, míg el nem foglalhatta az ígéret földjét. Az amalekitákkal való harcban Mózes egy igen érdekes módszert alkalmaz, mely aztán segít az ellenség legyőzésében: Mózes Isten botjával kezében fölment a hegyre és kitárt karral imádkozott. Imádsága erőt adott népének, ha pedig ellankadt, lelankadt a harcosok ereje is. Ezt jelképesen is érthetjük: Egy társadalom csak úgy tud jól működni, ha szívében ott él az Istenbe vetett hit, a remény és a szeretet. Ezért mennyire fontosak egy társadalomban az imádkozó emberek! Sokszor azokat tartják a legértékesebbeknek, akik hatékonyan tudnak dolgozni a közösség javáért, a betegek, idősek és képességeikben korlátozottak kevesebbet érnek. De pontosan ez az igerész arra mutat rá, hogy a teljes erejükben lévő dolgozók csak akkor tudnak hatékony munkát végezni, ha közben a háttérben imádkoznak. Imádkozni pedig mindenki tud. Az imádkozók az emberi közösség szívében a lüktető erő. Mennyire fontos, hogy újra felismerjük a háttérima erejét és szükségességét. Mennyire fontos buzdítani idős és beteg családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, hogy imádkozzanak, hiszen igen értékes munkát végeznek a társadalomért!
Feladat a mai napra: Hogyan tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy a környezetem szentháromságos közösséggé tudjon alakulni? Átgondolom, hogyan segíthetek abban, hogy magyar társadalmunk számára kibővüljön a háttérben imádkozók közössége, akik biztosítják a kitartást a közjó, a keresztény értékek és erényekért folytatott harcban?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma