XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 2., kedd

Május 2.



Jn 6,30-35        (Jézus küldetése több, mint a csodák, amiket tett)
Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való kenyeret adott enni nekik.«” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Szeretjük a csodákat, szeretjük, amikor Isten elkápráztat bennünket. Az összegyűlt nép, akik követték Jézust, hasonlóan voltak ezzel. Várják a mutatványt, szinte követelik, de ebben a várakozásban is benne rejlik az az őszinte vágy, hogy Jézus valami több legyen, mint egy egyszerű tanító. Ennek a bizonyítását kérik. Megfelelő precedensük is volt: a pusztai manna csodája történelmük, identitásuk részét alkotja, ragaszkodnak is hozzá. Nem könnyű túllátni berögzült istenképeinken, merev elképzeléseinken, melyek Isten csak egy-egy szegletét emeli ki (s általában azt, amely megfelel nekünk). Talán ha Jézus enged nekik ennél a kérdésnél, és tesz egy csodát, hittek volna hatalmában, de számára a küldetése mindig fontosabb. „Atyám adja az igazi mennyei kenyeret” - utal ismét a lényegre. S rögtön utána kiegyenlíti magát vele: „Én vagyok az élet kenyere.” Dosztojevszkij így ír a Karamazov testvérekben, felkiált Ivan által: „Te mennyei kenyeret ígértél nekik, de ismétlem: felérhet-e az a gyönge, örökké bűnös és örökké hálátlan emberi nem szemében a földivel? És ha az égi kenyér nevében fognak is követni ezrek és tízezrek, mi lesz azokkal a milliókkal, akik nem tudják elhanyagolni a mennyei kenyér kedvéért a földi kenyeret?” De Jézus soha nem kizárólagos. Ugyanaz a tömeg volt jelen a kenyérszaporításnál is. Mindegyikük megkapja a lehetőséget. Jézus nem a tömegízlésnek akar megfelelni, hanem önmagát kínálja fel annak, aki megteszi felé a hit lépését. S ők találkoznak majd vele Feltámadottként is.
Feladat a mai napra: Felidézek egy istenélményemet, amelyet csodaként éltem meg. Merre vitt tovább ez az élmény? Megmaradtam az ámulatban, vagy elmélyítette hitemet? Megpróbálok ma „csoda” lenni egy másik személy számára, tettel, szóval, imával.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma