XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. május 25., csütörtök

Május 25.



Jn 16,16-20                       (A kis idő talánya)
Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.« Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’, és: ‘Az Atyához megyek’?« Aztán megjegyezték: »Mi az, amit mond: ‘egy kis idő’? Nem értjük, mit beszél!« Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: »Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: ‘Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem’? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.“

Ha az iskolában nem értettünk valamit a tanár előadásából egymástól kérdezgettük, „hogy mondta?, mit mondott, nem értem. -te se érted? -jól hallottam?, és noszogattuk egymást: ki kérdezi meg a tanárt, hogy magyarázza meg újból. Így voltak ezzel az apostolok, amikor Jézus kijelenti nekik: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem”. Jézus észreveszi a tanítványok értetlenségét, az idő és a viszont látására vonatkozó magyarázat azonban elmaradt. E helyett Jézus arról beszélt, hogy a tanítványok szomorúak lesznek, de szomorúságuk örömre fordul. A szentírásmagyarázók többféleképp értelmezik, hogy a „kis idő” a mennybemenetellel vagy a második eljövetellel ér véget. Az egyértelmű, hogy a „kis idő” kezdetének Jézus halála tekintendő. Az apostolok Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy eljött az az idő amikor nem látják Jézust. A feltámadás jelenti majd a visszatérést, amikor Jézust újra látják, igaz hogy nem e világi hanem megdicsőült testében. Jézus e világból való távozása után eljön a Szentlélek, aki Jézus művét folytatja a világban. A Szentlélek vétele után világossá vált a tanítványok számára, hogy Jézust az Atya végtelen szeretetében visszaadta nekik és nekünk. Jézus jelenléte láthatatlan, de annál valóságosabb. Most más fajta, belső látással látjuk és tapasztaljuk Őt.
E szentírási részben Jézus beszél a tanítványok szomorúságáról és a világ öröméről. Jézus halála azt mutatja, hogy hogy az apostolok a vesztesek, s a világ a győztes, ezért ők szomorkodnak, a világ pedig örül. Az apostolok szomorúságát felváltja az öröm Jézus feltámadása után, hiszen az élet győzött a halálon, a szeretet a gyűlöleten. Számunkra a „kis idő” végét nyilvánvalóan Jézus második eljövetele jelenti. Azt biztosan tudjuk Jézusról, hogy majd egyszer vissza fog térni a világba, és akkor látjuk majd Őt színről színre. Várjuk Őt állhatatosan „örökéletre készen”. Segít ebben nekünk a szívünkbe áradó Szentlélek, erősíti hitünket, bátorít, ha elveszítjük türelmünket, örömünket, a Reá való várakozásban. Jézus biztos jelen van. Ő lát engem, csak én nem látom őt
Feladat a mai napra: Csendesedjünk el és keressük Jézus tekintetét.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma