Ter 32,23-32 (lelki harc)
De
még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy
fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta
minden vagyonát. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött
vele. Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy
Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Közben így szólt: „Engedj
el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem
áldasz.” Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. Az folytatta:
„Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek
bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.” Jákob erre megkérdezte és ezt
mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a
nevemet?” –, s megáldotta. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond –
„színről színre láttam Istent, és életben maradtam.” A nap fölkelt előtte,
amikor Penuelt elhagyta.
Ugyanígy föl kell ismerni
és le kell győzni néhány kísértést, melyek olykor ördögi csábítás hatására a jó
színében lépnek föl. Így például a mai társadalom megismerésének jogos igénye –
annak érdekében, hogy kihívásaira válaszolni lehessen –, arra vezethet, hogy
lanyhul a lélek buzgósága, vagy elbátortalanodva követni kezdi a pillanatnyi
divatot. A magasabb lelki képzés lehetősége kialakíthat az Istennek szentelt
személyekben bizonyos felsőbbrendűségi érzést a többi hívővel szemben, míg a
megalapozott és korszerű szaktudás követelménye a hatékonyság túlzott
hajszolásává válhat, mintha az apostoli szolgálat elsősorban nem Istentől,
hanem az emberi eszközöktől függne. A dicséretre méltó törekvés, hogy közelebb
kerüljünk korunk férfiaihoz és nőihez, hívőkhöz és nem hívőkhöz, szegényekhez
és gazdagokhoz, egy szekularizált életstílus átvételéhez vagy az emberi értékek
tisztán földi szempontok szerinti ápolásához vezethet. A jogos nemzeti vagy
kulturális követelések támogatása arra csábíthat, hogy a nacionalizmus formáihoz
csatlakozzanak vagy elfogadjanak olyan szokáselemeket, melyeknek az evangélium
világosságában tisztulniuk és javulniuk kellene.
Az életszentség útja
tehát magában foglalja a lelki harc vállalását. E ténynek ma nem mindig
szentelnek elegendő figyelmet. A hagyományban gyakran ábrázolják a lelki harcot
azzal a küzdelemmel, melyet Jákob vívott a titokzatos Istennel, akit
megragadott, hogy elnyerje áldását és láthassa arcát (vö. Ter 32,23-31).
A bibliai őstörténet ezen eseményében az Istennek szentelt személyek
megláthatják az aszketikus buzgóság szimbólumát, melyre szükségük van, hogy
kitágítsák és kitárják a szívüket az Úr és a felebarátok befogadására. (Vita Consegrata 38b)
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket, hogy fényével világítson
meg, hogy jobban lássam, milyen fajta kísértek érnek mostanában, és hogyan
kellene ellenük küzdenem. Kérem a kegyelmet, hogy vállalni tudjam a lelki
harcot.