XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. október 18., vasárnap

Október 18.



Iz 53, 10-11; Zsid 4, 14-16; Mk 10, 35-45
Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: „Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk. Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek? Azt felelték: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben. Jézus erre azt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Ők azt felelték neki: „Meg tudunk. Ekkor Jézus azt mondta nekik: „A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették. Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

Sikeresnek lenni, dicsőséget szerezni, jó pozíciót elnyerni a mai világ szlogenjei. A mai evangéliumban azonban ráeszmélhetünk arra, hogy ez már Jézus idejében is így volt. Arról hallunk ugyanis, hogy Zebedeus fiai, Jakab és János odamennek Jézushoz azzal a kéréssel: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: ,,Mit kívántok, mit tegyek nektek?'' Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Mi mozdíthatta a tanítványokat erre a kérésre? Lehetséges, hogy karrieristák voltak, vagy a legjobb helyeket akarták biztosítani maguknak a többiek előtt. De az is lehetséges, hogy ezzel ki akarták fejezni Jézusnak, hogy mennyire fontos lett Ő számukra, hogy jó Vele lenni, és mindig a közelében akarnak maradni. Talán azt is ki akarták fejezni ezzel, hogy „Uram,... tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6,68), nem akarunk téged elveszíteni. Jézus rámutat saját életútjára: Aki meg akar dicsőülni, „annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt”. (1Jn 2,6). „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24). A megdicsőülés útja a szenvedést is magába foglalja. A Szentleckében olvashatjuk: „Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.” Isten a szenvedést nem akarja, hanem megengedi és elfogadja, mert az embernek segít a megtisztulásban. Hiszen Jézustól tudjuk, hogy csak a tisztaszívűek láthatják meg az Istent, csak akik a „boldogságok” szerint élnek, azok juthatnak be a mennyek országába (vö. Mt 5,3-11). Mivel azonban sok ambíció, önzés és nagyravágyás vegyül a tiszta szándékunk közé, szükségünk van arra, hogy belsőleg megtisztuljunk, hogy méltók legyünk arra, hogy Istennel szemtől szemben találkozhassunk. Ehhez a fölfelé vezető úthoz Jézus logikája szerint először meg kell aláznunk önmagunkat. Kicsivé, mások szolgájává kell lennünk, hogy ő majd felemelhessen. „Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Fontoljuk meg Szent Pál szavait, aki így bíztat minket: „Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8,28-30)
Feladat a mai napra: Megfontolom belső motivációimat, és keresem az alázat, mások szolgálatának az útját.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma