XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. szeptember 17., vasárnap

Szeptember 17.



Sir 27,33-28,9; Róm 14,7-9; Mt 18,21-35
Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

A mai vasárnapon a szentírási szakaszok egy nagyon emberi és egyben talán az emberi élet egyik legnehezebb oldaláról szólnak. Mindannyian már többször is megtapasztaltuk családunkban, hogy megbántanak és mi is meg tudunk bántani másokat. Az emberi szeretet sokszor nagyon véges, és ha elszakad türelmünk cérnája, igencsak igazságtalanul tudunk egymást bírálni. Akkor már nem az objektív valóság számít, hanem forraló érzelmeinket zúdítjuk másokra. Péter felteszi Jézusnak azt a nagyon is izgalmas kérdést: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” És elmeséli nekik a gonosz szolga példáját, akinek az Úr elengedte mérhetetlenül nagy adósságát, mert megkönyörült rajta, de a szolga nem könyörült meg szolgatársán, aki hozzá képest jelentéktelen összeggel tarozott neki. Fojtogatni kezdte őt, nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Akik látták megdöbbentek rajta: hogyan bánhat ez olyan igazságtalanul embertársával, ha éppen előtte az Úr megkönyörült rajta? És tudjuk, hogy az Úr ezután „átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.” Az olvasmányban Sirák figyelmezteti fiát: „A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös. Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked.” Gondolkozzunk el ezen a tanításon. A düh és a harag érzése mint olyan még nem bűn. Akkor lesz belőle bűn, amikor nem tudunk uralkodni rajta, amikor ragaszkodunk érzelmeinkhez, és valamilyen módon vissza akarunk fizetni a másiknak az elszenvedett sérelemért. Jézus tisztán megmondja nekünk: „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt. 6,15)
Jézus ma bátorít minket: Ti képesek vagytok más bánásmódra! Képesek vagytok arra, hogy igazán keresztény módon éljetek! Csak engedjétek, hogy tetteiteket, szavaitokat és gondolataitokat átjárhassa és átmoshassa az Úr irgalma és könyörülete. „Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35). Azért tudunk egymásnak megbocsátani és egymást szívből szeretni, mert az Úr „előbb szeretett minket” (1Jn 4,19), megbocsátott nekünk, és irgalmával képessé tesz minket ugyanerre a szeretetre. Ne ragaszkodjuk hát többé negatív érzelmeinkhez, hanem ragaszkodjuk az Úr irgalmához és a benne elnyert szabadsághoz!
Feladat a mai napra: Törekedjünk ezen a héten arra, hogy Isten irgalmából tápláljuk reakcióinkat. S ha valaki felbosszant minket, kérjük az Úr irgalmát és bölcsességét, hogy jól tudjunk reagálni, szeretni őt.