XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. szeptember 28., csütörtök

Szeptember 28.



Lk 15,11-19                       (Isten elfogadja az ember akaratát)
Majd így folytatta: “Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.”

Újabb példabeszéddel Jézus Isten jóságát és irgalmát akarja szemléltetni hallgatóságával. A zsidók ugyanis felháborodtak azon, hogy „ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” (Lk 15,1). De Isten miért is áll szóba a bűnösökkel? Hiszen pont Istennek lenne a legnagyobb oka arra, hogy elforduljon a bűnösöktől és magukra hagyja. De mégsem teszi ezt meg. Hagyja, hogy az ember saját akarata szerint döntsön, hiszen szabadságot adott nekünk. Ezt a szabadságot sosem fogja csorbítani. Azért is hagyja meg szabad döntésünket, mert a szeretetre csak szabadon lehet válaszolni. Csak akkor igazi a válasz, ha magam, saját szabad akaratomból döntök a szeretet mellett. De ha nem akarok Isten mellett dönteni, akkor engedi, hogy elforduljak tőle, úgy mint a fiatalabbik fiú, aki kikérte Atyjától örökségét és elment egy távoli országba, hogy ott léha életet élve eltékozolja vagyonát. A fiú döntése az, hogy mit csinál örökségével. Saját döntésünk, hogy mit csinálunk azokkal a kapacitásokkal, adottságokkal, amiket Istentől kaptunk. A végtelen szeretet jele, hogy nem korlátolja meg a másikat, nem kontrollálja, nem dominálja, még akkor sem, ha fáj. Hiszen elképzelhetjük, hogy mennyire fájhatott Atyjának, hogy a fiú el akar menni, és nem arra használja képességeit, hogy fejlessze azokat, hanem eltékozolja őket. Jóllehet, sokszor azt gondoljuk saját élettapasztalatunk során, hogy miért nem akadályoztak meg abban, hogy elkövessünk butaságokat. De szükségünk volt a rossz tapasztalatokra is, hogy belőlük tanuljunk, és magunkba szálljunk. Adjunk hálát Istennek azért, hogy nem gátol meg minket szabadságunkban, de mindig nyitva tartja előttünk a lehetőséget, hogy visszatérjünk hozzá.
Feladat a mai napra: Ma elfogadom mások szabad akaratát.