XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. szeptember 23., szombat

Szeptember 23.



Lk 14,28-33                       (Akinek van füle a hallásra, hallja meg!)
Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

Jézus két hasonlattal beszél követésének megfontolásáról. Nem elég, ha valaki csak lelkesedésből akarja követni Jézust. Meg is kell fontolni, mit jelent Jézus követése és hogy készen állunk-e arra, hogy megtegyük azt, ami a követéshez tartozik. Jézus nem elriasztani akar az ő útjától, inkább annak komolyságát akarja hangsúlyozni és a csalódástól akar megóvni bennünket. A két példa pedig arról beszél nekünk, hogy ha valaki azt akarja, hogy sikeres legyen abban, amit tervez, akkor előtte először leül, megnézi és megfontolja, vajon van-e elég kapacitása a végrehajtáshoz. Ha látja, hogy nincs, akkor inkább nem valósítja meg azt, amire gondolt. Jézus követése előtt ugyanennyire fontos, hogy az ember ne azonnal nekivágjon, hanem elgondolkozzon azon, melyek követésének alapjai. Az egyik ilyen pedig, hogy az embernek szabadnak kell lennie mindenféle tulajdonhoz való ragaszkodástól.  Ahogyan az előbb mondott példabeszédben már megmutatkozott, a tulajdon (föld, ökör) megakadályozhatja, hogy valaki elfogadja Jézus meghívását. „Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom”. Ez a feltétel elég radikálisan hangzik, és a tanítványokhoz hasonlóan (Mt 19,24-25) elcsodálkozhatunk és megkérdezhetjük: „Akkor hat ki lehet tanítványod?” Engedjük, hogy maga Jézus adjon választ erre a kérdésre. Talán arra vezet rá minket, hogy nem kell rögtön minden tulajdonunkat eladni, hanem belső szabadságra hív meg minket. Hol ragaszkodik a szívem nagyon valamihez, és esetleg az már az Istent helyesíti?
Feladat a mai napra: Lemondok valamiről, ami nekem kedves, más ember javára.