XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 17., csütörtök

Április 17.



Iz 61,1-3a.6b.8b-9            (Örök szövetséget kötök velük)
Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját. Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. A nemzetek gazdagságát élvezitek majd, és kincseikkel ékesíthetitek magatokat. Megjutalmazom őket hűségemben, és örök szövetséget kötök velük. Sarjadékuk híres lesz a nemzetek között, és minden ivadékuk a népek körében. Akik látják őket, elismerik majd, hogy ez az a nemzedék, amelyet megáldott az Úr.

Ma Nagycsütörtök van. Este fogjuk megünnepelni az Úr Jézus utolsó vacsoráját. A liturgia megjeleníteni azt a pillanatot, amikor Jézus a felső teremben fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal, amiket minden misén megismételünk: „Ez az én testem, mely értetek adatik.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: „Ez a kehely az új és örök szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (vö. Lk 22,19.20) Jézus szavainak nagy jelentőségük van, hiszen a valóság, amit kifejeznek, valóban létrejön, a kenyér átváltozik Jézus Krisztus testévé, a bor pedig Jézus Krisztus vérévé. Ezért ezek az utolsó vacsorán elhangzott szavai, nem egy pillanatnyi megihletettségből származtak, hanem előre elő volt készítve, át volt imádkozva, az Atyával át volt beszélve. Vajon mióta készülhetett Jézus erre a pillanatra, milyen módon tudatosodott benne, hogy ez az Atya szándéka vele, hogy élet odaadásával valósítsa meg az új és örök szövetséget? Ezeken a kérdéseken való elmélkedés több időt igényel, mint a mai imádság, és mindig csak kicsit tudunk közeledni e valósághoz. A mai idézet, amely a mai krizmaszentelési misén hangzik el, Isten megígéri Izajás próféta által, hogy örök szövetséget fog kötni népével. Jézus nagyon jól ismerte azokat az ószövetségi idézeteket, amelyek a szövetségről beszélnek, amit Isten már a teremtés óta az emberekkel kötött (vö. Ter 9,9-16 Noéval, Ter 17, 1-8 Ábrahámmal, Kiv 19,5; 24,8 Izrael népével Mózes által) és amelyet Isten újra akar kötni (pl. Iz 55,4, Ez 37,36). Az Úr szolgájáról szóló első ének és második ének végén azt ígéri, hogy Isten szolgáját a nép szövetségévé teszi: „megtettelek a népnek szövetségül” (Iz 49,8: Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé). Jézus megértette, hogy ez róla szól. Amikor Jézus nyilvános működése elején a Názáreti zsinagógában Izajás próféta könyvéből a fönti idézetet olvasta fel, hozzáfűzte: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” (Lk 4,21) De ugyanezt mondhatta volna nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán is: Örök szövetséget kötök velük. „Ma teljesedett be ez az Írás.”
Feladat a mai napra: Az Oltáriszentségben levő Jézus előtt (és vele) imádkozom a mai napon és kifejezem neki hálámat a velem kötött szövetségért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma