XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 8., kedd

Április 8



Jn 8,21-30                          (Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok)

Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.” Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül. - Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik, Jézus mégis folytatta: „Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” E szavaira sokan hittek benne.

Az evangéliumi részletekben átérezhetünk valamit abból a hangulatból, ami Jézus kereszthalála előtti időszakra jellemző volt. Egyre nagyobb és élesebb viták alakulnak ki Jézus és a farizeusok és írástudók közt. Érzzük, miként erősödik a feszültség, mely aztán egészen odáig fog fajulni, hogy követ ragadnak a kezükbe, hogy megkövezzék Jézust. De mi okozza bennük ezt a feszültséget? Ahhoz, hogy kicsit jobban megérthessük a vita lényegét, egy képletes történettel szeretném szemléltetni. A Szentháromság ahhoz zeneszerzőhöz hasonlít, aki egy egyetlen, rendkívül különleges dalt szerzett. Az élet dalát, melyet a Szentháromság személyei egymásnak énekelnek. Annyira szép volt ez a dal, hogy a kedvenc teremtményének - az embernek - is meg akarta tanítani. Először az első emberpárnak tanította meg és eleinte gyönyörűen énekelték vele együtt, amíg egy nap elkülönültek tőle és saját szájízük szerint folytatták. A dallam hamis lett, diszharmóniás, mert már nem úgy énekelték, mint az eredetit, és ez a zeneszerzőnek nagyon fájt. Mindig újra megpróbálta megtanítani az eredeti dalt, de az emberek már hamisan tanulták meg egymástól, mert eltávolodtak a dal szerzőjétől. Aztán kiválasztott magának egy népet. Úgy akarta, hogy ez a nép képes legyen az eredeti dalt énekelni, küldött is neki tanítókat, prófétákat, és bár néha egészen jól sikerült nekik, mégis voltak hangadók, akik a maguk módjára kezdték el énekelni és tanítani. A dal szerzője azonban sosem nyugodott bele, sosem adta fel vágyát, hogy lesznek, akik vele együtt fogják énekelni az eredeti dalt. Ezért úgy döntött, hogy elküldi saját Fiát, aki társa volt a dal költésében, hogy személyesen kiigazítsa és megtanítsa az eredeti dalt. A Fiú el is jött, és életével elénk énekelte a dalt. Gyönyörű volt hallgatni őt. Sokan felfigyeltek rá, visszahozta emlékezetükbe az eredeti dalt és felszította bennük a vágyat, hogy megtanulják. Sokan csodálkoztak rajta, hogy honnan tudja ezt a dalt. De megtanulták, mert elbűvölte őket, és bánták, hogy eddig olyan hamisan énekelték. Voltak azonban közülük, akik ragaszkodtak ahhoz, ahogyan ezt a dalt énekelni szokták. Sőt erősködtek, hogy jobban tudják a dalt, mint maga a szerzője, és perbe szálltak vele. A fiú megpróbálta megmagyarázni, hogy ő kicsoda, de nem fogadták el. Sőt, felháborodtak ellene, mert úgy érezték, hogy tönkre teszi művüket. Ezért egyre jobban eltökélték magunkat arra, hogy a vesztét okozzák, csak hogy nyugodt lélekkel énekelhessék tovább a diszharmóniás, torz dalukat, mely már szinte sehogyan se hasonlított az eredetire. A zeneszerző azonban úgy szerette ezt a népet, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. A Fiú életének odaadása és feltámadása a dal leggyönyörűbb előadása volt. „Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” Vajon inkább ragaszkodom-e saját elképzeléseimhez, vagy engedem, hogy Jézus megtanítson engem az életre? 
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy átgondoljam Jézus életét és üzenetét.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma