XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 10., vasárnap

Július 10.



MTörv 30,10-14; Kol 1,15-20; Lk 10,25-37
„Testvéreim! Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.”

A mai szentleckében, Jézusra irányítja a figyelmünket Szent Pál. A kolosszeiekhez írt levelében mély teológiai, krisztológiai tanítást ad nekünk: „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent …. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.” Egy olyan világban, amelyben a természettudományok azt próbálják bizonyítgatni, hogy nincsen teremtő, hogy minden magától jött létre, evolúció által, és ezáltal nem is tartozik felelősséggel semmi más, csak önmaga iránt, nagyon fontos, újból és újból átgondolnunk hitünk alapjait. Szent Pál nagyon tiszta tanítást ad a teremtésről: „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön.” Mit is jelent ez számomra? Milyen gondolatokat, kérdéseket vet fel bennem? Hitünk szerint, teljesen egyértelmű, hogy van teremtő, hogy van egy kezdet, amelytől mindannyian származunk, és egy cél, amely felé mindannyian tartunk, és akinek majd be kell számolnunk életünkről. Sokszor az lehet a benyomásunk, hogy ezeknek a teológiai eszmefuttatásoknak nincsen közük a mindennapi életünkhöz. Vajon amikor arról van szó, hogy ki tudom-e fizetni a következő számláimat, vagy milyen eredményt tud elérni gyermekem az iskolában, hogyan oldom meg mindennapos küzdelmeimet a munkahelyen, vagy otthon a családban, akkor úgy tűnhet, hogy mérföldnyi távolságban áll a teológia a mindennapi élettől. Pedig mégse így van! Szent Pál azt mondja: „minden benne áll fenn.” Ha minden Krisztusban áll fenn, akkor az én életem és a családom élete is, meg minden, amit teszek, akivel találkozom, „Benne áll fenn”. Azért létezik, mert Isten akarta, hogy legyen. Ő tart életben, működésben mindent. Mindent neki köszönhetek. Ha viszont „minden Benne áll fenn”, akkor sok dolgon nem is kell annyira görcsölnöm, hanem megoszthatom vele minden aggodalmam. És végül, ha „minden Benne áll fenn”, akkor mindennek ő határozza meg útját, célját, és értelmét. Törekedjünk hát ezen a héten arra, hogy gyakran Jézus Krisztushoz fordulunk, hiszen „úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.” Tanuljunk meg együttműködni teremtő elképzeléseivel.
Feladat a mai napra: Megpróbálok ezen a napon, illetve héten, Jézus segítségével egy nehezebb kapcsolat megújításán fáradozni.