XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 18., csütörtök

Augusztus 18.



Zsolt 139,15-18                (Terveid, Uram, felfoghatatlanok)
Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük.
Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.

Amikor a zsoltáros megfogalmazta imádságát, olyan, a mítoszokból származó elképzelések léteztek, amelyek szerint a földanya szülte az embert. Erre céloz itt ezekkel a szavakkal: a föld mélyén elindult életem. Ezt a születést azonban Istenre vezeti vissza. Isten az, aki a földből formálta az embert (vö. Ter 2,7) és ismeri őt léte legmélyéig. Életünk napjait Isten már előre eltervezte: „Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük”. Egy modern ember számára ez talán predesztinációnak hangzik, és azonnal fölteszi magában a kérdést: és akkor hol marad az ember szabadsága? Miről határozhat, dönthet maga az ember? Isten meghagyja az ember szabadságát, azt hogy hogyan, mivel tölti napjait. De az élet maga Isten ajándéka és így, e szerint tekint a zsoltáros is az életére, életének napjaira: mint Istentől kapott drága ajándékra. Istent pedig úgy fogja fel, mint aki „időtlen”, nincs kötve időparaméterekhez, éppen ezért máshogy is látja az ember életét. Ami számunkra még meg sem történt, azt Isten már előre tudja: „Szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket.” Ha megpróbálunk ebben az irányban tovább gondolkodni, nehezünkre eshet, ahogyan ezt a zsoltáros is megtapasztalja: hiszen felülmúlja képzelőerőnket. „Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem!” Gondolataink Istennél kezdődnek és nála is végződnek. Kérjük őt, hogy tárja fel nekünk gondolatainkat.
Feladat a mai napra: Drága kincsként tekintek a mai nap ajándékára. Kifejezem Istennek a hálámat érte és kérem segítségét, hogy jól tudjam megélni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma